Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

HAVASRÉTI JÓZSEF: Szó és írás határán. Tanulmányok a paraszti-népi írásbeliségről

paraszti írásbeliségben keletkezett szövegek tanulmányozásának, kiadásának egyik leggyakoribb magyarázata. Hanák Péter például a következőképpen fogalmazott az I. világháborúban írott népi levelek jelentőségével kapcsolatban: „A leveleknek azonban önértékükön túlmenő történeti értékük is van. Történészek, néprajzosok, irodalmárok jól tudják, milyen kevés megbízható forrással rendelkezünk, amelyből a nép [...] nézeteit, gondolatait, érzelmeit, szóval: mentalitását a közvetítők mindig torzító áttétele nélkül, saját elbeszélés, önvallomás alapján megismerhetnénk." (Hanák 1988:223.) Hasonló megállapításokkal találkozhatunk az Irás, írott kultúra, folklór kötet olvasása közben is: „Hű tükre korának, népe és csoportja nézeteinek. Kéziratos életműve kortörténeti dokumentum, forrásértékű adatokat szolgáltatnak a történelem, a gazdaságtörténet, a meteorológiatörténet, a néprajz és a nyelvtudomány számára" - írja Major Miklós a szilágybagosi parasztkrónikás, Szabó Miklós műveiről (Major 1999:215). A dokumentumértéknek tulajdonított fontosságot hangsúlyozzák ki a kutatók által a paraszti önéletrajzok készítői számára kiadott instrukciók is: „ I. A paraszt önéletrajz legyen emberközpontú. 2. Legyen történeti és néprajzi hitelű. 3. Szépítgetéstől mentes, őszinte írás legyen. 4- Tárgyilagosan érzelemgazdag, de nem érzelgős. 5. A leírások legyenek olyan pontosak és részletezők, hogy a tárgyban járatlan olvasó is megértse." (Szenti 1982:183.) Ha figyelembe vesszük ugyanennek a szempontrendszernek a helyesírásra, központozásra, külalakra és szövegtagolásra vonatkozó javaslatait is (Szenti uo.), akkor mindenképpen arra kell gondolnia az olvasónak, hogy az írott folklór szövegeinek adekvát megítélését nemcsak a hagyományos folklorisztikának a szóbeliséggel kapcsolatos pozitív előítéletei, hanem az írásbeliség által közvetített intézményi perspektívák és nyelvi, kulturális normák is jócskán meghatározzák. A népi írásbeliség szövegeit azonban nem csupán a dokumentumérték alapján lehet tanulmányozni. Minden ilyen alkotással kapcsolatban elemezhetők a szövegszerűség, a műfaj, a funkció, a szociokulturális kontextus kérdései is. Hanák Péternek az 1. világháború paraszti leveleiről írott klasszikus tanulmánya például részletesen vizsgálja a népi levelek formai konvencióit - nyitó- és záróformulák, motívumok stb. -, illetve azokat a mintákat, közvetítőket, amelyeknek révén ezek eljutottak a paraszti közösséghez. Hanák Péter nyomdokain halad Kokójúliánna tanulmánya, amely hasonló részletességgel vizsgálja a levelek szerkezetét, formuláit, motívumait, sőt Hanákhoz hasonlóan külön fejezetet szentel a levelekben megjelenő paraszti mentalitás kategóriáinak is (Kokó 1999:240-265). A gyakorlat azt igazolja, hogy a szóbeliség formai sajátosságai valóban meghatározzák az írott folklór szövegeinek szerkezetét, és talán ennek köszönhető, hogy egyes elemzések nem fordítanak kellő figyelmet arra a tényre, hogy az adott szöveg az írás közegében jött létre, legfeljebb regisztrálják a szövegnek a legszembeötlőbb helyesírási, nyelvhelyességi, illetve a külalakkal kapcsolatos tulajdonságait. Az írásbeliségben keletkezett szöveg - és ez voltaképpen igaz a folklórra és az irodalomra is - sok tekintetben kontinuitást képez a hagyományosan kutatott folklórműfajokkal, elsősorban a műfaji kereteket, a motívumok és formulák továbbélését illetően. Ezért az írott folklórt és az irodalmat illetően egyaránt érvényes a folklorisztika elemzési kompetenciája. Ugyanakkor jól érzékelhetők a szóbeli folklórtól való eltérések is. Ebből a szempontból talán a leglényegesebb az, hogy az írott folklór szövegei sajátos átmeneti jelenségek, voltaképpen különféle akkulturalizációs folyamatok produktumai. Az írás használata ugyanis auto-