Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

SZÍJÁRTÓ ZSOLT: Egy konfliktus etnográfiája: „laikusok" és „szakértők" vitája az ófalui atomtemető kapcsán

datból kiderül, hogy a következő nap alakul meg Mecseknádasdon a PAV-val szembeni érdekvédelmi szervezet, a tájvédő egyesület, s az írás mintegy ezen esemény felvezetéseként szolgál; ebből a szempontból értelmezi, mutatja be a történteket, konstruálja meg a konfliktus terét. E konstrukció során főként két tényező kap különleges hangsúlyt: egyrészt magának a szituációnak, másrészt a szereplőknek a meghatározása. A szituáció definiálása Mivel a cikk írója számára a központi problémát az a kérdés jelenti, milyen lehetőségei vannak egy közösségnek az őt egzisztenciálisan érintő döntések befolyásolásában, minden egyes eseményt, minden szereplőt olyan dimenzió mentén mutat be, hogy elősegíti vagy akadályozza-e az adott közösség érdekérvényesítését. Ez az eljárás különösen jól tetten érhető abban a folyamatban, ahogyan a konfliktus „múltját", történelmét bemutatja. Ennek a múltnak az egyik kitüntetett pontját az - ófalui történetre nagyon hasonlító - magyaregregyi események jelentik,

9 ezzel is sugallva, hogy Ofalu nem elszigetelt eset, hanem a magyar társadalomra általában jellemző döntéshozatali anomáliák aktuális példája. A cikk írója Magyaregregy kapcsán is azt emeli ki, hogy a döntéshozók kész helyzetet teremtettek, az érintettek megkérdezése nélkül jelölték ki a helyszínt, s csak heves tiltakozás eredményeképpen sikerült megakadályozni akaratuk érvényesítését. Itt található a cikknek a megkonstruált múlthoz kapcsolódó másik fontos, de elrejtett mondandója. Ha figyelembe vesszük, hogy az újság éppen az érdekvédelmi szövetség megalakulásának előestéjén jelent meg, akkor a magyaregregyi események felemlegetésének kétségkívül van egy olyan tanulsága, miszerint a tiltakozás sikeres is lehet; azt a helyszínt is feladta a PAV. Az írás a jelen megkonstruálásakor a „bizonytalanság", a „titok" és a „hatalom" fogalmait használja: az atomhulladék-tároló helykijelölése kapcsán egy olyan mechanizmust ír le, amelyben nincsenek rögzített szabályok, világos koncepciók, ahol a beruházó fél a tevékenységét mindvégig titokban tartotta, s mindehhez a hatalom segítségét is igénybe vette. Ennek megfelelően a jelenbeli, immár az ófalui helyszínre vonatkozó döntéshozatali eljárást bemutatva mindenekelőtt azt hangsúlyozza, hogy még az államigazgatás legmagasabb köreiben is nagyfokú bizonytalanság van a terület jövőjét illetően. Még minisztériumi szinten sem tudják eldönteni, hogy a szénbányászatot fejlesszék-e, vagy atomtemető létesüljön itt. A problémát csak fokozták az államigazgatási szervek közötti kommunikációs nehézségek: egymás tevékenységéről nem vagy csak elégtelen módon tájékozódnak, ami a helyszínen tanácstalanságként, bizonytalanságként csapódik le. Az általános szabályozás kereteiről szólva a cikk-eredeti intencióinak megfelelőenhangsúlyozza, hogy noha maga a szituáció bizonytalanul definiált, az egyedüli szilárd pontot az jelenti, hogy a helyi tanácsnak az egész folyamatba nincs beleszólási joga, mert a döntés végül is a megyei tanács szakigazgatási szervének a kezében van. Ezen a ponton egy, a későbbiek során fontossá váló mozzanatra figyelhetünk fel. A konfliktus e korai szakaszában, amikor még nem lehetett igazából tudni, hogyan fognak megszer-