Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

SZÍJÁRTÓ ZSOLT: Egy konfliktus etnográfiája: „laikusok" és „szakértők" vitája az ófalui atomtemető kapcsán

az eseményeket. Az ófalui beszámolókban ezek a történetek a titok fogalma köré szerveződnek: nagyon ügyesen sikerült megtudni, kideríteni, napfényre hozni valamit, amit titokban terveztek az atomerőművön belül, illetőleg amit titokban akartak megvalósítani a hegytetőn. A közösség ellen irányuló valamifajta támadás lepleződött itt le. A paksi beszámolók is előszeretettel időznek a nyitó történeteknél. Az ő interpretációik főként azt a tényt emelik ki, hogy az események elindítója (a tanácselnök felesége) a PAV által finanszírozott munkahelyen dolgozott, azaz a támadás onnan jött, ahonnan legkevésbé várták. A PAV önértelmezésének egyik sarokköve sérült itt meg: az, hogy létezik valamifajta PAV-on belüli szolidaritás, hogy a kinti világgal szemben összefűzi őket egy általuk élethivatásnak tekintett szakma gyakorlása. A felkérés után a lakosság tájékoztatását az atomerőmű mérnökei, a korábbi gyakorlatnak megfelelően, tudományos-technikai irányultságú ismertetéssel kívánták megoldani. Mecseknádasdon jól szervezett Népfőiskola működött, elsősorban kulturális (a helyi pedagógusok továbbképzését célzó) és nemzetiségi (hagyományőrzés, néptánc) programokkal. E sorozat keretében került sor az atomhulladék-tároló problémájának bemutatására. A tájékoztatón a Sugárvédelmi Osztály vezetője és a tervezett létesítmény kijelölt irányítója vett részt, s egyikük a hulladékkezelés általánosabb elveiről beszélt (mi a radioaktív hulladék, milyen általános következményei, kockázatai vannak egy hulladéktárolónak, hogyan szabályozzák a hulladékelhelyezés folyamatát), míg a másik beszámoló a konkrét megvalósítás kérdéseit érintette (telephely felépítése, az alkalmazott technológia, az ellenőrzés problémája). Az előadás általános légköre a résztvevők egyöntetű beszámolója alapján nagyon barátságos volt. Az előadók legnagyobb meglepetésére a falubeliek számos kérdést tettek fel, amire igyekeztek válaszolni, s a végén - „nagy jattolások közepette", mondja az egyik résztvevő - más községekbe is meghívták őket tájékoztatókat tartani. Az ismeretterjesztő előadásokon a falubeliek feltűnően nagy érdeklődéssel fogadták e bonyolult mérnöki magyarázatokkal, komplikált okfejtésekkel nehezített beszámolókat. Mindez különösen akkor válik érdekessé, ha összehasonlítjuk a PAV embereinek korábbi, hasonló témájú előadásain tapasztalt teljes érdektelenséggel. Ma már nem lehet egészen pontosan rekonstruálni, hogy ez az érdeklődés pusztán az érintettségből fakadt-e, vagy valamilyen más okra vezethető vissza, annyi bizonyos, hogy itt azzal a jelenséggel állunk szemben, amit az amerikai pszichológus szerzőpáros, Otway és Wynne az „információkereslet paradoxonának" nevez (Otway-Wynne 1989). Szerintük a kockázatra vonatkozó információkereslet nagyfokú instabilitást mutat, a lakosság hajlamos a két szélső érték valamelyikén (teljes érdektelenség - nagyon intenzív információigény) elhelyezkedni. A „nyugodt" periódusokban az emberek gyakorlatilag semmifajta érdeklődést nem mutatnak a különböző kockázatos tevékenységekről szóló információk iránt, míg a „figyelem" szakaszaiban jóval az átlag fölötti információigény keletkezik; azaz „a kockázatokkal szembeni beállítódások sokkal ambivalensebbek és instabilabbak, mint azt a hagyományos kommunikációs paradigma feltételezi" (Otway-Wynne 1989:142). A PAV számára mindenesetre nem okozott különösebb fejtörést a jelenség értelmezése, valamelyest elégtételként élték meg, hogy annyi kommunikációs kudarc után végre sikerült felkelteniük a közönség figyelmét. Az előadáson szóba került egy később fontossá váló probléma, az egyik falubeli lakos ugyanis felvetette: nagyon szép, amit eddig hallottak, csak mi haszna lesz ebből a falu-