Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)
TÓTH G. PÉTER: Szexháború? Avagy férfiak és nők konfliktusa a magyarországi boszorkányperekben
TÓTH G. PÉTER Szexháború? Avagy férfiak és nők konfliktusa a magyarországi boszorkányperekben* A szerző a boszorkányüldözés feminista történészei által megfogalmazott problémákra próbál reagálni. A dolgozat a következő kérdésekre keres választ: I. szexháborúnak, nőüldözésnek, a nemek közti harcnak tekinthető-e a boszorkányüldözés a benne részt vevő szereplők szemében?; 2. a boszorkányüldözést indukáló társadalmi feszültségek a nők társadalmi státusával, peremhelyzetével voltak-e kapcsolatosak?; 3. a modern orvoslás kialakulásakor a „férfi orvosok előretörése" a nemek harcát jelentette-e a bábák és gyógyítóasszonyok ellen? A tanulmány arra tesz kísérletet, hogy meghatározza a boszorkányperek tanúvallomásainak eltérő elbeszélő struktúráit, számba vegye a tanúvallatások típusait, illetve feltesz egy hipotetikus kérdést, hogy vajon kimutatható-e a különbség a férfiak és nők elbeszélő struktúrái között. Ezek után vázlatos áttekintést ad a női test, a menstruáció, a „bábakeresztelő", a „gyermekjel" társadalmi észleléséről, valamint a bábák, a „női beteg" és a „férfi orvos" társadalmi színtéren való megjelenéséről. We llington herceg az 18 14-es Waterlooi hadieseményekkel kapcsolatban a következőket mondta: „Egy csata története leginkább egy táncestély lefolyására emlékeztet. Bizonyára akadnak, akik fel tudják idézni mindazon apró-cseprő eseményeket, melyeknek közös végeredménye a diadal vagy a vereség; de nincs olyan ember, aki tudhatná, hogy milyen sorrendben követték egymást ezek az események, hogy pontosan mely időpontban történt, ami történt, holott épp ez adja az egyes események fontosságát." (Keegan 1990:5.) A herceg jól látta, hogy miiyen nehéz egy nagy csatát rekonstruálni. Mondta mindezt annak ellenére, hogy egy gazdagon dokumentált eseményről van szó. A „nagy ese- X menyek" történeti rekonstrukciói - vagy inkább konstrukciói - mellett ugyanilyen ne- i± héz egy-egy „kisebb eset" felidézése is. A történész - mint kései „résztvevő megfigye- rs lő" - a mindennapi események elemzésénél is csak találgatni tud. Bár nagyobb a rálátása g; j§ a múltbeli dolgokra, több nézőpontból közelítheti meg a problémát, mégis amikor a dokumentumokat a kezébe veszi, akkor azokat csak előre meghatározott szempontok szerint tudja vizsgálni. Vagyis az eseményről kirajzolódó „történet" az általa megadott szempontok szerint jön létre. Térjünk azonban vissza a nagy események „csatamezejére". A boszorkányüldözés statisztikai adatai a feminista történészeket, mint Honeggert, Bovenschent, Craichent, Andreskit és Wisslincket, vagy magyarul is megjelent munkájával Kaari Utriót a követ- 3