Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

VIDACS BEA: Futball és gyarmatosításellenesség Kamerunban

interjúikkal. Ahogy a világbajnokság előrehaladt, a műsor egyre inkább arra nyújtott lehetőséget, hogy a kameruniak kifejezzék az oroszoktól elszenvedett kínos vereség feletti keserűségüket, és hogy magyarázatot keressenek a történtekre, valamint jobbító javaslatokat tegyenek a jövőre nézve.

1 Kamerun korai kiesésére keresve a választ, a vélemények megoszlottak a politikai rendszer hibáztatásától, a tribalizmuson keresztül egészen a kapus okolásáig. A legélesebb viták azonban Henri Michel, az edző személye körül csúcsosodtak ki. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy a foci (sport) világában meglehetősen gyakori az edző hibáztatása, ha a csapat nem szerepel jól. Ez távolról sem kameruni specialitás, és nem szorítkozik csupán a nemzeti csapatokra, ahogy az edzők mondogatják Kamerunban: „ha a csapat nyer, akkor a játékosok játszottak jól, amikor a csapat veszít, rossz volt az edző." Azonban a Bonjour l'Amérique hallgatóinak észrevételeiben nagyon sok olyan mozzanat van, amely túlmegy Henri Michel nemzeti csapatedzői alkalmasságának technikai kérdésén. A kameruniak szemében Henri Michel több szempontból is az 1994-es világbajnokság bűnbakjává vált. Itt figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy Kamerun jelenlegi politikai körülményei között Franciaországot a Paul Biya rezsimjével szemben álló kameruniak úgy tekintik, mint azt az országot, amely hatalmon tartja az államfőt a nép akarata ellenére. Ezért azután a Henri Michel ellen irányuló kritika egyben Franciaország ellen is irányul, és közvetve a rezsimet is bírálja. Az a tény, hogy Henri Michel francia, nagyban hozzájárult az emberek elkeseredéséhez, részben a fentiek, részben Kamerun Franciaországhoz fűződő gyarmati/neokolonialista kapcsolatai miatt. Nyilvánvaló, hogy ha a csapat jól szerepelt volna, a kormány minden tőle telhetőt megtett volna azért, hogy kisajátítsa a győzelmet, mint ahogy megtette ezt I 990-ben, az olaszországi jó szereplés után és máskor is.

2 Az Oroszlánok I 994-es kiábrándító játékát követően három lehetséges tárgya volt a támadásoknak: a kormány maga, Joseph-Antoine Bell, a kapus és végül a francia vezetőedző. A kormány szempontjából az volt a legfontosabb, hogy önmagáról elhárítsa a kritikát. Bell hibáztatása ideális lett volna a kormány szempontjából, amikor azonban megpróbálta elmondani, hogy szerinte mi is történt a világbajnokságon, a közvélemény Bell pártjára állt, éppen azért, mert a kormány olyan hatalmi fölénnyel próbálta őt elhallgattatni (vö. Nkwi-Vidacs 1997). Annak ellenére, hogy a fent említettek értelmében a kormánynak érdekében áll a Franciaországgal való jó kapcsolatok ápolása, Henri Michel hibáztatása még mindig a legkevésbé veszélyes megoldásnak tűnhetett a számára. A Bonjour l'Amérique hallgatóinak figyelmét nem kerülték el ezek az összefüggések, és több hozzászóló utalt is rájuk. Az egyik hallgató megelégedett pusztán azzal, hogy feltegye a költői kérdést: „Figyelünk Henri Michelre, de végső soron ki adta a parancsot Henri Michelnek?" (1994- július 29.) Mások továbbmentek, és határozottan, bár ironikusan rámutattak a következő összefüggésre: „Mindenki panaszkodott, hogy Henri Michel zsarnok, így meg úgy... Ne feledjük, hogy a köztársaság elnöke kérte őt meg Franciaországban... mondta meg neki Franciaországban, hogy zöld útja van. Nos, amikor a köztársaság elnöke ad valakinek szabad kezet, akkor ez az úr nem tartozik senkinek semmiféle elszámolással." (1994. július 5.) Az emberek hatalommal szembeni tehetetlensége meglehetősen nyilvánvaló ebből a kijelentésből, bár ugyanakkor az is világos, hogy a kijelentés ironikus felhangja egyben alá is ássa ezt a hatalmat.