Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)
TÓTH G. PÉTER: Szexháború? Avagy férfiak és nők konfliktusa a magyarországi boszorkányperekben
JEGYZETEK * Az előadás elhangzott az ISFNR XII. kongresszusán (Horizons of Narrative Communication) What has that Witness Seen or Heard? Testimonies and Maleficium Narratives of Hungarian Witch Trials címmel 1998. július 26-án Göttingenben és a Hajnal István Kör 1997. évi veszprémi konferenciáján Szexháború? címmel. A tanulmány elkészítéséhez hozzájárult az OTKA (F 023485, Kora újkori gyógyító eljárások motívummutatója). Továbbá szeretném megköszönni Pócs Éva segítségét. 1. A feminista történetírás boszorkányüldözéssel foglalkozó irodalmát lásd összefoglalóan - Bovenschein, Graichen, Wisslinck munkáira hivatkozva - Schormann 1981:1 16-122; Unverhau 1990:241; Dienst-Hörnadner 1987. További feminista történetírások: Andreski 1989; Brauner 1995; Honegger, Hrsg. 1979; Ross 1995; Utrio 1989. 2. A bűnhierarchiákról lásd Galloni 199 1. 3. Az „asszonybosszantó irodalomról" lásd Ráth-Végh 1978:280. 4. Lásd továbbá Carpzov 1697; Kithonic 1619. 5. A tanúk számának nagyságára néhány példa: 374 tanút hallgattak ki 1627-ben a szövegben említett helységekben összesen, egy eljárás keretében (Komáromy, szerk. 1910:92; KlaniczayKristóf-Pócs, szerk. 1989:389-452); 82 tanút hallgattak ki 1631-ben Ekecsen (Schram, szerk. 1970a:431-435). További adatok sok tanúra: 30 tanút hallgatnak 1703-ban Kocson (Schram, szerk. 1982:187-193); 51 tanút 1727-ban Bagotán (Klaniczay-Kristóf-Pócs, szerk. 1989:503-513). 6. Lásd a Kleio-boszorkányper-adatbázist az MTA Néprajzi Kutatóintézetében. Az adatbázisban felhasznált források publikációiról vö. Komáromy, szerk. 1910; Schram, szerk. 1970a; 1970b; 1982; Klaniczay-Kristóf-Pócs, szerk. 1989; Bessenyei, szerk. 1997; Sugár, szerk. 1987; Tóth G., szerk. I 999. Az összefoglaló nagyobb statisztikai adatoknál a továbbiakban lásd az ebben a jegyzetben idézett forráspublikációkat és a Kleio-adatbázist. 7. „3. §. Először (mondám) megkívántatik a szabadság, hogy mindenik tanú szabadon és félelem nélkül önként és nem erőszakos kényszer alatt, hanem csupán törvényes megkérdezésre tegyen bizonyságot a valóságra nézve... 4. §. Másodszor szükséges az életkor, hogy a tanú olyan életkorban legyen, melynél fogva a történt dolgok, a melyekre nézve kihallgatják, emlékezetében legyenek és azokra visszaemlékezzék... 5. §. Harmadszor szükséges az a mód, hogy a tanú a véghez vitt dolognak, a melyre nézve kérdezik módja felől nyilván és világosan tegyen vallomást; vájjon magát a dolgot és az ügy érdemét tudomásból vagy hallomásból ismeri-e? vagy talán annak szájából hallotta-e a szóban forgó cselekmény lefolyását, a ki ezt elkövette? Mert puszta hallomásnak nem szokás és nem kell helyet adni... 6. §. Negyedszer: szem előtt kell tartanunk a tanúk állapotát, vájjon tudniillik nemes avagy paraszt tesz-e a az igazságról tanúbizonyságot?... 9. §. Ötödször és utójára megkívántató a közös tanúvallatás eszközlésére a hittétel." Fontos kitételt mond még Werbőczy II. Rész. 29. cím I. §.-ban, miszerint: „két vagy három szomszéd és határos tanúbizonysága a törvény előtt többet ér és nyom, mint az egy megyében lakó húsz nemesé, minthogy közelségüknél fogva az ügy érdeméről és a történt dolog rendjéről sokkal igazabb és jobb tudomásunk lehet..." (Werbőczy 1896:288-290.) 8. Lásd a Kleio-boszorkányper-adatbázist az MTA Néprajzi Kutatóintézetében. 9. A boszorkányüldözés általános európai statisztikájáról lásd Larner 1981; Valentinitsch, Hrsg. 1987; Klaniczay 1986; 1990; Pócs 1998. A magyarországi statisztikákról lásd Iklódy 1982; Klaniczay 1986; 1990; Pócs 1998;Tóth G., szerk. 1999. 10. A tanulmány ezen része itt vitatkozik Kristóf Ildikó könyvének azon állításával, hogy a „magányos" és „öreg" nő képzete csak a demonológiai trakták elképzeléseiből fakadhatott, hiszen a
