Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

Tabló - Susan F. Hirsch: Pronouncing and Persevering Gender and the Discourses of Disputing in an African Islamic Court (Füssi Nagy Géza)

tartozik a menyasszonyváltság (mahari), valamint válás esetén az elvált feleség háromhavi teljes ellátásának kötelessége (edda). Ez idő alatt a férfi meggondolhatja magát és visszatérhet, alkalmasint a nő akaratával szemben is. A házassági jog mindkét fő komponensét - tételes iszlám jog (sheria) és szokásjog (mÜa) - rendszerint a férfiak és nők, bár bizonyos mértékig eltérő szemszögből, általában jól ismerik, és alkalmazásukhoz is értenek. A hagyományos afrikai vallási képzetek az iszlámon keresztül is éreztetik hatásukat. A szellemek világába vetett hitük erős. A házassági konfliktusok mögött is rossz szellemek munkálkodását, egyfajta megszállottságot sejtenek, amely ellen varázslatokkal vagy varázsszerekkel védekezhetnek a varázsló (mganga) vagy a tudós ember (mwaUmu) segítségével. A dzsinnek ellen a főzetektől az imádságig sokféle eszköz bevethető. A konfliktusokat ritkán (általában csak bűnesetek meglétekor) viszik világi bíróság elé. Utóbbiban a szuahélik érdekeik ellenségét, sőt elnyomó erőt látnak. Konfliktus esetén tehát: I. megbeszélik (ha ez nem segít, a férfi megtagadja kötelességei teljesítését); 2. ha így sem megy, következik a „gyöngéd erőszak" (jelképes verés), komolyabb fizikai erőszak ritkán fordul elő; ha így sem, akkor 3. jön a kinyilvánított háromhavi általános absztinencia, s csak ha ez sem hat, kerül sor 4- harmadik fél közös vagy egyéni bevonására, aki lehet rokon, a vének valamelyike vagy csoportja, valamilyen főnök vagy vallási vezető, illetve végül a kádi és iszlám bírósága. A feleség rendszerint csak hűtlen és tartós elhagyás esetén kezdeményez(het) bírósági eljárást vagy válást. Ilyen alkalommal az első vád az érzelmek hiánya, csak azután merülnek föl anyagi szempontok, mivel a mindenkori jó ellátás és támogatás a szeretet/szerelem jele. Váláskor a hagyományos életforma általában válságba kerül. A tartásdíj ellenére (amennyiben egyáltalán megkapja) a nő sokszor kényszerül munkavállalásra, aminek jövedelméből alkalmazottat fogadhat. Hagyományosan a férfi fizet, a nő ezt a házimunkák elvégzésével egyenlíti ki. Egyéb tipikus konfliktusforrások: ki hány gyermeket akar; megengedhetőnek tekintie a fogamzásgátlást, családtervezést; mi legyen a gyerekekkel, kihez kerüljenek válás után; impotencia vagy a szexuális kapcsolat megtagadása, ami lehet rontás következménye is, s ennélfogva varázsszerekkel gyógyítható; újabb feleség megjelenése a háztartásban. Utóbbi esetben a nő anyagi függetlensége sérül, ami összetevője lehet kibontakozó féltékenységének is. A feleségek közötti féltékenység a versengésből fakad, ami a viselkedés kóros elváltozásának számít, tehát hitük szerint szintén gyógyítható. Konkrét megcsalatást egyik fél sem említ szívesen, ez ugyanis az iszlám jog szerint főbűnnek számít, és nagy szégyent is jelent. Válóperek a kádi előtt Címétől eltérően a fejezet nagyobb arányban foglalkozik a kelet-afrikai iszlám bírósági intézmények történetének alakulásával. A rendszer a I 9. század közepétől, amikor az ománi szultáni udvar Zanzibárba költözött, és a partvidék szuahéli városainak túlnyomó részét is uralma alá vonta, látványosan kiteljesedett. A zanzibári fennhatóság alatt álló területet vilajetekre osztották föl, amelyek élére kormányzó (liwali) került. Utóbbi hatáskörébe került a bűncselekmények elbírálása, ami jelentősen csökkentette a kádik