Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

Tabló - Geertz után. Interszubjektív találkozások. Michael Jackson: Minima Ethnographica. Inter-subjectivity and the Anthropological Project {Wilhelm Gábor)

maként. A „kultúra" Jacksonnál nem több és nem is kevesebb, mint a pszichikai minták összessége (16. p.), a különböző szituációk kezelésének és az ezekben való innováció, szabadság eredménye (29. p.). A kultúra így egyszerre nyersanyag és produktum, olyan forrás, melyet felhasználunk interszubjektív viselkedésünk során, és korlát, mely az egyének szabadságának mértékét határozza meg (153. p.). Ha a társadalmi csoportok és intézmények makronyelvezetét lebontjuk, rávetítjük az átélt személyközi kapcsolatok mezejére, sokkal jobban láthatjuk, hogy a kulturális formák milyen szerepet játszanak, hogyan kapcsolódnak a társadalmi interakciókhoz, interszubjektív tapasztalatokhoz ahelyett, hogy teljes mértékben meghatároznák vagy irányítanák ezeket. Jackson amellett érvel meggyőzően, hogy az ontologizált kulturális kategóriák, mint „hiedelem", „művészet", „mítosz", „rokonság" stb., nem magyarázó erejűek, pusztán - és gyakran öncélú - osztályozásra alkalmasak ( 154. p.). Az interszubjektív viselkedés magyarázatához nem nyújt túl sokat, ha tudjuk, honnan származik vagy mit „jelent" egy-egy hiedelem. Az antropológiai elemzés lényege ezzel szemben annak vizsgálata, hogyan használják az idesorolható dolgokat az emberek, mit kezdenek velük különböző helyzetekben. A jelentés így nem kezelhető absztrakt kulturális rendszerként, hanem a változó egzisztenciális szituációkhoz kötődik, melyek csak részben határozhatók meg kulturális vagy történeti előzményekből. Hasonlóan, az identitás sem értelmezhető tisztán kulturális vagy politikai fogalmakkal, hanem az egzisztenciális választások terminusaiban. Jackson számos esetet ismertet, mikor éppen interszubjektív kapcsolataink révén vagyunk képesek túllépni lokális identitásainkon. E kapcsolatok elmaradása, távol tartása vagy a tőlük való félelem az oka a rasszizmus és az agresszió kialakulásának. Ekkor ugyanis az absztrakt fogalmak önálló életet kezdenek élni, a szubjektumból hamar objektum lesz, megszűnik a jelentősége a szemünkben (202. p.). Mások ember voltának megtagadása ugyanakkor visszahat a tagadóra is: önmagával, a saját szubjektumával való viszonyra. A Minima Ethnographica válaszának lényege a vázolt, interszubjektivitáson alapuló elméleti keretnek a hétköznapi esetleírásokra, megfigyelésekre való alkalmazhatóságában rejlik. És ebben Jackson kiapadhatatlan. Mítoszokat, szokásokat, történeteket, eseményeket, cselekvéseket elemez a társadalmi interakció szemszögéből, és mindegyikben találni jó néhány olyan magyarázatot, mely korántsem tűnik közhelynek, magától értetődőnek. Jackson a jó tudomány mellett jó művészetet is művel. Több verses- és novelláskötete jelent meg. Mindez érződik a Minima Ethnographica nyelvezetén is, mely helyenként szinte költői. Nem vádolható a könyv felépítése, tagolása sem konvencionalitással. A harminc kisebb szakasz öt nagy fejezetre tagolódik. Ezek a következők: Bevezető, Visszatérések, Kitérések, Próbák, Itt/Most (Preamble, Returns, Digressions, Assays, Here/ Now). A Bevezető és az Itt/Most fejezetekben foglalkozik elméleti pozíciója kifejtésével, azonban ezekben sem szakad el a konkrét tapasztalataira való hivatkozásoktól. A második fejezetben afrikai példáit elemzi az interszubjektivitást középpontba helyező modellje segítségével. A harmadik fejezetben, a Kitérésekben Jackson Afrikából eljut Új-Guineába, majd az Egyesült Államokba az Első Találkozás (First Contact) alfejezetben. Bár Jackson nem híve az autobiográf antropológiának, úgy véli, a saját tapasztalatai Amerikába való átköltözésekor jó példái az idegennel való első találkozásnak. Hasonlóan, a terepmunka közbeni megfigyeléseinek a bemutatásakor is csak abban az esetben számol