Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

ERDEI KATALIN - SÁNTHA ISTVÁN: Burjátok és tofák között119

keres" oroszokéval együtt ma egyre inkább a tajgában zajlik. Az oroszok azonban hagyományosan nem foglalkoztak réntartással, a tofák ellenben nemzedékről nemzedékre adják örökségül fiaiknak apáik tajgában szerzett tapasztalatait és a hozzájuk kapcsolódó szertartásokat, történeteket, amelyek a tofa kultúra és történelem bázisát jelentik. A letelepítéssel együtt az Irkutszki Helytörténeti Múzeum munkatársai begyűjtötték a tofa sámánok ruháit, eszközeit. Ezzel párhuzamosan az 1930-as évek végén megtiltották a sámánkodást. Diószegi Vilmos I 958-as utazásakor a régi sámánok közül még sokan éltek, és ők szívesen megmutatták tudásukat a magyar etnológusnak. Az utolsó, „háború előtti" tofa sámán (ham/kam), akitől Diószegi Vilmos igen értékes anyagot gyűjtött, az 1905-ben született Innokentyij Nyikolajevics Kokujev, 1987-ben halt meg. Ma már nincs egyetlen tofa sámán sem, aki dobjával, imáival gyógyítana. Néha Prokopi Ungustajev veszi elő a nemrégiben saját maga által készített dobot, hogy elénekelje az apjától tanult dalokat (apja Diószegi Vilmos nyerhai tolmácsa és segítője volt), vagy az énekes Sztyepan Araktajev öltözik be a helyi folklóregyüttes újonnan kitalált sámánruhájába, amikor az 1950-es évek elején a közös rénpásztorkodás alatt az addigra már nem praktizáló Szemjon Tutajev sámántól tanult dalokat énekli. Mára a mintegy négyszáz, magát tofának valló ember közül körülbelül százan használják anyanyelvüket. Tíz öreg maradt, akik még egy más értékrendet képviselnek. A ma élő tofa öregek közül kiemelkedik Varvara és Galina Adamova, akik dalaikkal és a régi történetekkel, legendákkal még a régi tofa világot idézik fel. Varvara Adamova még emlékezett, hogyan kell érent varrni. A betegség gazdaszellemét ábrázoló amulettet akkor készített és akasztott a sámán a kerek sátor tiszteleti helyére, a bejárattal szembe, a „dór"-re, amikor a családban nagybeteg volt. Ha meghalt a beteg, vele (fölé) temették; ha meggyógyult, tovább etették, itatták. Ha később rosszra fordult a vadászat, meg is verték az érent. Kérésünkre Varvara Adamova varrt nekünk érent, később fel is avatta a szellemábrázolást. /l/tgdzserben több tofa sámánimát gyűjtöttünk. Ezeket ma a nemzetségek vezetői birtokolják. Az imák nemzedékről nemzedékre öröklődnek a nemzetség férfi tagjai között. A következő típusokat találtuk közöttük: érent beavató, tajgában (szabadban) éjszakázás esetén, coboly elejtésekor (mikor a vadász visszatér a vaddal a vadásztársához), a handat sámánfához érve, vadászatra indulva elmondott. Meg kell jegyezni, hogy funkciójuknál fogva az imákat férfiak használják. Egy esetben nagyon nehezen sikerült elmondatni a szöveget, ez a hit ma is élő erejét mutatja. Diószegi Vilmos naplóinak és leveleinek jegyzetei elkészültek. Diószegi feljegyzésein keresztül gyorsan fel lehetett ismerni a tofa sámánizmus maradványait, később azonban a kultúra és társadalom más területeiről (vadászat, réngazdálkodás, nemzetségi területi elhelyezkedés, jogbíráskodás, társadalmi felépítés, genealógiák, életútmterjúk, vándorlási útvonalak és stratégiák, természet és ember, házasodási és szexuális szokások, újabb szociológiai aspektusok: gyilkosságok, öngyilkosságok, alkoholizmus motivációi) is gyűjtöttünk. Az utazás mindenképpen szerencsés volt. Olyan helyen sikerült néprajzi kutatást végezni, ahova eljutni is nagyon nehéz. Az utazás egy hónapját tíz óra (Hi-8-as) video-, mintegy húsz óra (Minidisc) szöveg, és hat óra (DAT) zenei hangfelvétel dokumentálja. Ez utóbbi teljes zenei körképet ad a tofa éneklésről és énekekről. Utazásaink során megismertük a moszkvai, az ulán-üdei és az irkutszki könyvtárak és múzeumok kutatásaink előkészítéséhez és a feldolgozáshoz elengedhetetlenül szük-