Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

ERDEI KATALIN - SÁNTHA ISTVÁN: Burjátok és tofák között119

Bajtogban az internátus az 1980-as évek elején égett le, és nem építettek újjá. A közintézmények közül a tizenegy osztályos iskola mellett jelenleg a kultúrházban rendeznek időnként „táncos összejövetelt" és filmvetítést. A falu a hagyományos nemzetségi viszonyokat reprodukálva három részre tagolódik, ezek: a mjangan, az aphaj és a bilü. A falu tulajdonképpen a három nemzetség téli szállásterületének közös (hármas) határán alakult ki, és a falurészek nevei is a terület tulajdonosának (gazdájának) nevét őrzik. Az Irkutszk-Jakutszk országúttól északra eső területen a bajtogi tajilgan a leghíresebb áldozóhely. Magát a tajilgan helyét egy sámánnő temetkezési helye jelölte ki: Butan (Budán) anyó, a bajtogi ősanya van e hegyen eltemetve. Az általunk kutatott másik falu, Haranut a Murin folyó középső szakaszának völgyében terül el. A nemzetségek megoszlásának megfelelően több részre tagolódik. A mai nagycsaládok a hajdani téli szállás helyén (a faluban) megőrizték különállásukat. A falurészeket egy-egy gémeskút, ér választja el egymástól. Haranutban Bajtoggz\ szemben mind a „fehér", mind a „hideg" sámánokat megtaláljuk. Beavatott sámán már nincs a faluban, de a szomszéd falu (Szogoruk) kultikus vezetője jodoo-s, azaz beavatott sámán. (A jodoo a jegenyefenyő kérge, amit a hideg sámán csak beavatása után használhat.) El itt egy, a falu határain túl is híres jósnő. A hagyományok kizárják, hogy a haranutiak között sámánnő legyen. Haranutban a boholderek nemzetség fehér sámánjánál laktunk, aki elismert személyisége falujának. Ez a tény évek óta jó ajánlólevél a környék kutatásához. 1998-ban több szertartáson vettünk részt, így a helyi „Fehér gazdát" tisztelő, megbékítő és a tragikusan elhalt öregek visszatérését megzabolázó áldozáson. Az utóbbit a helyi hideg sámán mutatta be az ottlakók rosszallása mellett (mivel a szertartás, az áldozat és a szellem is fehér, hideg sámán nem mutathatja be) egy elköltözött falubelije nevében. A burját sámán a szertartások vezetéséhez, az imák birtoklásához és használatához való jogát uíhája határozza meg. Az utha képesség, jellemvonás, de azt is jelenti, hogy az, aki birtokol ősei sorában sámánt, sámánokat tud felmutatni, ezekre tud hivatkozni imáiban a szertartásai során. Minél ősibb egy utha, annál kevésbé jellemző ereje élő birtoklójára. Minél közelebbi kapcsolatban van az élő és az ős, annál jobban áthatják az ős tulajdonságai (így ereje) az élőt is. Alapvetően kétféle uthát különböztetnek meg a nyugati burjátok: fehéret és hideget. Anélkül, hogy a terminológiák részletes leírásába fognánk, a fehér utha\ú sámán nagy vonalakban hasonló funkciókat lát el, mint a szakirodalom fehér sámánja, a hideg uthajú sámán pedig, mint a fekete sámán. A sámánok, akiknek ufriájuk van, továbbá lehetnek beavatott és gyalogsámánok. Ma az előbbire alig találunk élő példát. Ez esetben a falu adja össze a beavatási szertartáson az ősöknek feláldozandó áldozati állatokat és italokat, így lesz a sámán nemzet sége és faluja sámánja. Ezenkívül van kovácslelkű sámán is, akit szertartásaival kissé kívül találunk a fenti felosztásból. A kovácslelkű sámánok is elkülönülnek fehérekre és hidegekre, de ez általában az ezüstművességre és a vaskovácsolás mesterségére utal (gyakran csak az ősök tekintetében). Az eddigi kutatások egy duális osztályozási rendszert tártak fel, amelyben a nyugati burját kultikus élet két pólusa köré szerveződött kultúra elevenedik meg minden területével. Meggyőződésünk szerint a burját sámánizmust a maga kulturális kontextusában