Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

LOSONCZY ANNA: Az interetnikus tér. Reprezentáció és csere feketék és emberá indiánok között

osztályozott gyógynövények rendszere közös alkotás, amelyet a két csoport egyaránt használ saját kultúráján belül és az interetnikus kapcsolatokban. Ezen a területen tehát mintegy felemelkednek a két csoport közötti korlátok, s a kapcsolatok e szintjén a két különböző etnikai egység úgy funkcionál, mintha egyetlen társadalmat alkotna. A Másik betegsége: agresszió és jóvátétel A kapcsolatoknak arról a széles mezejéről, amelyet az interetnikus komaság révén létrejövő rituális vérrokonsági viszony jelöl ki, elméletileg mindenfajta ellenséges mágikus tevékenység ki van rekesztve. A gyakori betegségek egy részének kezelésére szolgáló gyógymódok cseréje, különösen pedig a növényi gyógyítás közös tudománya összességében ugyancsak a másik csoport felől érkező mágikus agresszió veszélyének kiküszöbölésére szolgál. Ugyanakkor mind a feketék, mind az indiánok szórványos megnyilvánulásai arról a meggyőződésről árulkodnak, hogy a másik olyan ellenőrizhetetlen rontó hatalommal bír, amely utat találhat magának a kommunikációs rendszernek a résein keresztül. A meggyőződés hátterében mindkét csoport esetében az húzódik meg, hogy részben asszimiláltnak tekinti magát a másikhoz, s ebből eredően fogékonynak a másik felől érkező rontásokra. Az emberá indiánt a feketék által történt megkeresztelése és a komasági viszony teszi sebezhetővé a Mai O/o val szemben, míg a feketék a közeli és folyamatos kapcsolat és az indiánokkal létesített komasági viszony miatt eshetnek áldozatul a Madreagua nevű indián rontásnak. Ez a veszedelem, amelyet az érintkezés szükségszerű velejárójának tekintenek, szüntelenül jelen van az interetnikus kapcsolatok különböző formáiban. Mindkét csoport úgy véli, hogy csupán egy-egy szimbolikus agresszió képes áttörni az etnikai határokat. így a feketék indiánokkal szembeni agressziójának egyetlen eszköze a Gonosz Szem, amely áldozat és támadó térbeli közelségét, „látótávolságát" feltételezi. A fekete kolumbiaiak női képességnek tartják, amely általában szándékosan nem fenyegeti a másik testi épségét. Szorosan kötődik a terméketlenséghez, a varázslás gyakorlása révén fejleszthető és szándékossá tehető, s ugyanilyen hatással vannak bizonyos körülmények, mint például a menstruáció és a szexuális partner átmeneti hiánya. Az indiánok ezzel szemben úgy tekintik a Gonosz Szemet, mint ami különböző mértékben ugyan, de a fekete közösség minden egyes tagjának sajátja, és különösen intenzív a nők körében. A széles körben elterjedt rontó hatalom modellje az emberá indiánok etiológiájából sem hiányzik,

19 de ebben az esetben a rontás hordozója a tekintet. Védekezésül jó alaposan bekenik a testüket, amikor látogatóba mennek szomszédaikhoz, ráadásul a fekete komáiktól kapott ruhadarabokkal fedik el magukat: a férfiak nadrágot és inget vesznek, a nők pedig blúzt vagy a mellüket eltakaró sálat. Az emberá indiánok oldaláról a feketékkel szembeni interetnikus agresszió eszköze egy rendkívül hatalmas ősi szellem, amelyet spanyolul a Madre 7\gua névvel illetnek. Ez a víz alatti jai'az Alsó Világhoz tartozik. Ragyogóan fekete, szőrös lénynek képzelik el, vagyis ugyanolyannak, amilyennek az indiánok fekete szomszédaikat írják le. A közhiedelem szerint indián gyermekeket ejt foglyul és fal fel, hacsak a sámánnak nem sikerül bezárnia. Extraetnikus áldozatai számára viszont az emberevő ja'í meztelen indián képében jelenik meg, aki felnőtt feketéket ejt foglyul és fojt vízbe, vagy - egy sámán páran-