Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)

SZ. KRISTÓF ILDIKÓ: Jákob rózsafája vagy frusztrált antropológusok? Az értelmezés hatalmáról és korlátairól

SZ. KRISTÓF ILDIKÓ Jákob rózsafája vagy frusztrált antropológusok? Az értelmezés hatalmáról és korlátairól A dolgozat egy egyetemi hallgatókkal folytatott kísérletsorozat tanulságaival foglalkozik. S. Fish irodalomkritikus kezdeményezése nyomán a hallgatóknak számukra ismeretlen szólistát (valójában neveket) kellett értelmezniük. A fő kérdés a következő volt: hogyan működik az interpretáció? A kísérletek megerősítették azt a feltételezést, hogy az értelmezések nem véletlenszerűek, azaz a mindenkori kontextus és a személyek háttérismeretei egyaránt meghatározzák a mindenkori lehetséges értelmezések formáját és tartalmát. A kísérlet eredményeit a szerző először Austin és Searle beszédaktus-elmélete keretében, majd Bourdieu szociológiájának segítségével elemzi, ugyanakkor rámutat ezeknek az elméleteknek a korlátaira is. Az értelmezések tartalmában megjelenő konvenciót ugyanis ezek nem tudják kielégítően megmagyarázni. A szerző a Fish által bevezetett, az interakciós formákra vonatkozó „interpretív közösség" fogalmát hívja segítségül a további elemzéshez. Ezt bővíti azután az „interpretív tőke" terminussal, mely a közösséggé formálódás alatt felhalmozott tudásanyagra vonatkozik. A dolgozat arra a következtetésre jut, hogy a kísérletsorozatban az interpretív közösség háttérismeretével és konvencióival nagyobb szerepet játszott az értelmezésben, mint maga a szöveg. Ha ez így van, vajon mennyire erősek azok a konvenciók és ismeretek mondjuk az antropológusok esetében, melyek idegen „szövegek", események értelmezését minden bizonnyal alapvetően meghatározzák? A következőkben egy olyan vizsgálatról szeretnék beszámolni, amelynek során megci> sértettem - immáron többször is - a copyrightra vonatkozó szabályokat, sőt mi több, ^ adatközlőimet is becsaptam. _L E vizsgálat szűkebb értelemben véve egyfajta kitalálós játék: bizonyos kísérleti alanyoknak bizonyos szituációban és időpontban értelmezniük kell bizonyos szavakat, <| amiket a kísérlet vezetője bizonyos formában és szándékkal jelenít meg nekik. (Ami a szándékot illeti, annak mibenlétéről a résztvevők a kísérlet befejezéséig mit sem tudnak.) Tágabb értelemben ugyanakkor ez a játék jóval több, mint egyszerű barkochba. Arra az igen sokrétű problémakörre irányítja a figyelmet, amit a közelmúlt oly sok, magát posztmodernnek deklaráló gondolatrendszere - antropológiában, filozófiában, irodalomelméletben

1 - az érdeklődés homlokterébe helyezett: hogyan működik az interpretáció (az értelemadás aktív folyamata),

2 mennyiben függ vagy nem függ a mindenkori befoga60 dandó/értelmezendő dolog/szöveg sajátosságaitól, illetve a befogadó/értelmező indi-