Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)
BALI JÁNOS: „Hungarofradizmus" Egy sportegyesület szimbolikája
A klub nevének FTC-ről ÉDOSZ-ra, majd Kinizsire, illetve az egyesület színének zöldfehérről piros-fehérre változtatása egyrészt a klub - és általa az egyén - kiszolgáltatottságát, másrészt a klub (csapat) melletti szimpátia kinyilvánítása épp a civil társadalom széles rétegeinek összefogását, a „többség akaratát" jelenítette meg. A Fradi-szurkolók klub-identitásában a rendszerváltás után, az 1990-es években is éppúgy megmaradt az az elképzelés, hogy valaki(k) meg akarják akadályozni a csapatot, hogy bajnok legyen, hogy még nagyobb sikereket érjen el, stb. Tanulmányomban a Fradi szempontjából megkísérlem bemutatni mindazokat az értékelemeket és-elsősorban nyelvileg megfogalmazott-szimbolikus kategóriákat, melyek némelyike áttételesen, némelyike viszont egészen konkrétan utal arra, hogy a Fradi esetében a „nemzeti csapat" konsrukciója mélyebb gyökerű a klub népszerűségét felhasználó zsurnalizmusnál. A fradizmus értékelemeinek hagyományozásában és azon belül a „nemzeti csapat" szimbolikus megalkotásában a média szerepe jelentős. Ahogy a nemzeti kultúrák alakulásában - erre utal Benedict Anderson ( 1983) délkelet-ázsiai példán illusztrálva bevezetett fogalma, a „printed capitalism" is - a tömegkommunikáció szerepe nem csupán a társadalmi folyamatok illusztrálására, passzív közlésére és bemutatására korlátozódik. A média az identitás legfőbb termelője is egyben, mely az identitáskeresésben részt vevő személyek tudatának alapvető formálói. Gyakran a média - és azon belül az írott sajtó képes a társadalmi folyamatokat irányítani. A fradizmus szimbolikájának elemzésekor hivatkozásban említett példáim nagy részét sportújságok anyagából - a Sport Plusz Foci sporthetilapjából és a Nemzeti Sport című sportnapilap I 990-es években megjelent számaiból - merítettem. Az írott sportsajtó szerepe a fradizmus hagyományozódásában vitathatatlan. Gyakran éppen a verbalizmus az, melyen keresztül értékek, minták vagy éppen a múlt hőseinek és eseményeinek emlékei tovább élnek. A cikkek és hírek tudatosítják a szurkolóval klub-hovatartozását. Egy klub szimpatizánsainak tábora - főként a Fradi esetében - lényegesen nagyobb a mérkőzésre ténylegesen kijáró szurkolók számánál. A szimpatizánsok szinte kizárólag a tömegkommunikáció segítségével azonosulhatnak kedvenc csapatukkal, a média keltette képet elfogadva, vagy éppen azzal szemben fogalmazzák meg a maguk véleményét, identitását. Egy, a klubbal (csapattal) foglalkozó cikk visszhangja akár a konkrét sporteredményeknél is nagyobb lehet. Mára sajtóban való szereplés többi egyesülettel szembeni aránya is felszínre hoz szurkolói ellentéteid ket. Az elemzésben felhasznált hazai sportújságokban szurkolói leveleket is közzéteszJ, nek. A levelezési rovat informatív jellege abból adódik, hogy a levélírókat külső ráhatás2. tói mentes közlésvágy irányítja, így egy-egy fontos esemény alkalmával előkerülnek a 1 fradi zmushoz fűződő szurkolói kötelékek és érzések szubjektív megnyilatkozásai. A fradizmus verbalizmusát tehát nem pusztán azért szándékozom az írott sajtón keresztül bemutatni, mert innen kaphatjuk a legkifejezőbb - és ugyanakkor a legszélsőségesebb - példákat a szurkolói azonosulási mintákra, hanem azért is, mert nem létezik önálló, a médiától független Fradi-szimbolika.
