Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)
SZ. KRISTÓF ILDIKÓ: Jákob rózsafája vagy frusztrált antropológusok? Az értelmezés hatalmáról és korlátairól
4. Fish i 980: 14. fejezet (How To Recognize a Poem When Vbu See One). A könyvre volt professzorom, a párizsi EHESS/CRH intézményeiben oktató-kutató Roger Chartier hívta fel a figyelmemet, akinek ezúton mondok köszönetet (s ezúton hárítom el tőle - úgy is, mint a copyright történetének jeles kutatójától - az általam elkövetett vétségnek még az árnyékát is). Fish könyvének egyes részleteit magyar nyelvű fordításban közli: Kiss-Kovács-Odorics (1996:265-282). Az ominózus 14. fejezet sajnos nem található meg e szövegek között. 5. Hadd mondjak külön köszönetet itt mindhármuknak - ők voltak a legérdeklődőbb és leglelkiismeretesebbek, akikkel élmény volt együtt dolgoznom. 6. Lásd Goody 1977, különösen az 5. fejezetet (What's in a List?). 7. Lásd Geertz 1973; 1983; 1989; 1994; Clifford 1985; I 996, Clifford-Marcus 1986, Rabinow 1985. 8. A főbb vitapontokat illetően jó áttekintést ad Fish ( 1980) és Kiss-Kovács-Odorics ( 1996; 1997). A tanulmányomban említett szerzők közül - olvasócentrikus befogadásesztétikájuk ellenére a szöveg oldalát képviselik Jauss (1978) és Iser ( 1974) 9. Utóbbi kettő némi töprengésre adhatna ugyan okot, de a keresztény színszimbolikában - fehér galamb/Szentlélek, fehér bárány/Jézus Krisztus, zöld ág/jeruzsálemi bevonulás stb. - minden bizonnyal elhelyezhető lenne. 10. A forma fontosságát hangsúlyozza McKenzie ( I 986) és Chartier ( 1989; 1992). I I. Némelyik éles eszű hallgató nagyon közeljárt a megfejtéshez, amikor arra próbált következtetni, mi lehetett a szándékom a táblára írt nevekkel. Egyikük szerint „azért írtad fel, hogy megmutasd, hogy egy szövegnek hányféle interpretációja létezik" (III. csoport), másikuk szerint pedig azért, hogy „interpretálhassuk a saját tudásanyagunkon át, hogy mi ez" (IV. csoport). 12. Austin megfogalmazásában: „A referencia a megnyilatkozás időpontjában meglévő tudásunk függvénye." (Austin 1990:140.) 13. Az objektív versus szubjektív megkülönböztetés értelmetlenségét hangsúlyozza Fish ( I 980:33 I 337). Nagyon hasonlóan érvel a sűrű leírás módszerének immár klasszikussá vált megfogalmazásakor Geertz (Vári 1988:13-61, különösen 25-31). Berényi Gábor magyar fordításának újraközlését lásd Geertz 1994:1 70-199. 14. Természetesen lehetséges lenne a játék során történteket az egyes individuumok szempontjából is vizsgálni, s megkeresni az értelmezések egyedi sajátosságait. Ezt a vizsgálatot két okból nem végeztem el. Az egyik ok etikai természetű: említettem, hogy nem leplezhetem le az egyes hozzászólókat. Enélkül viszont meglehetősen kétséges kimenetelű lett volna bármiféle „egyéniségvizsgálatra" vállalkozni. A másik ok az én saját kutatói preferenciáimban gyökerezik. Nekem is megvan a magam interpretív szűrője, amennyiben jómagam is tagja voltam - itthon és külföldön - interpretív (kurzus-)közösségeknek, és szert tettem bizonyos tőkére. Ennek a jegyében készült a jelen - az értelmezéseknek mindenekelőtt közösségi vonásaira koncentráló tanulmány. 15. Fish elsősorban Harvey Sacks munkáira és néhány, az Ethnomethodology című folyóiratban megjelent írásra hivatkozik (Fish 1980:333, 389-390). 16. Nagyon sajnálatosnak tartom, hogy a hazai néprajz/antropológia- és kultúrakutatásban néhány évvel ezelőtt hasonló kérdésekről folyt vita sokakban igen rossz szájízt hagyott, s hogy az ott - a szemben álló felek mindegyike részéről - felmerült értékes gondolatok nem tudtak közös nevezőt találni: Niedermüller 1989; 1994a; 1994b; Sárkány 1990; valamint a „Kultúrakutatás esélyei" címkével ellátott vita hozzászólásai a Replika. Társadalomtudományi folyóirat 1994. évi 13-14-és I 5-16. számaiban. I 7. Az ember különböző aspektusait jelölendő az antropológia és a szociológia számos hasonló terminust alkalmaz: homo economicus, homo Unguisticus, homo hierarchicus, homo academicus - miért ne használhatnánk ezt is?
