Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)

GRANASZTÓI PÉTER: Eltűnt mindennapok nyomában. Mezővárosi társadalom a tárgyak tükrében (Kiskunhalas 1760-1850)

A gazdálkodó eszközökkel alig vagy egyáltalán nem rendelkezők csoportjainak időbeli összetétele nagyobb torzulásokat nem mutat. A kisebb eltérésekből arra lehet következtetni, hogy ezek a rétegek inkább korszakunk második, I 800 utáni felére jellemzőbbek. Tanulmányunk elején azt a célt tűztük magunk elé, hogy megpróbáljuk a hagyatéki leltárakban rögzített, a mindennapok keretéül szolgáló tárgyak alapján megismerni a 18I 9. századi halasi társadalmat. A tárgyi világok különbségei/hasonlóságai alapján kialakult csoportok, rétegek lehetővé tették a társadalom rendkívül összetett és különböző szempontok szerinti rétegződésének bemutatását: a nagygazdáktól a legszegényebb gazdálkodókig, a gazdálkodási eszközökkel alig rendelkező módosabb özvegyektől a csak szobát bérlő zsidó kereskedőig, szegényebb iparosokig. Ugyanakkor meglepő volt, hogy a halasi leltárak tükrözte tárgyi környezet mennyire egységes, alig találni néhány marginális csoportot, akik tárgyainak összetétele nagy különbségeket mutat. A mennyiségek meghatározók, úgy is fogalmazhatunk, hogy anélkül jutunk el a sok tárggyal, sok földdel és állattal rendelkezőktől fokozatosan, éles határok nélkül a legszegényebb földnélküli, állatot nem tartó rétegekig, hogy a tárgyak összetételében komolyabb torzulások lennének. Az összes tárgy mennyiségének változását az egyes tárgytípusok is arányosan követik. Ezt a magasabb és pozitív korrelációs értékek is bizonyítják az összes tárgy és például a konyhai-háztartási eszközök (0,91 ), a bútorok (0,76) és a gazdálkodási eszközök (0,67) között. Az összes leltárra elvégzett faktorelemzés is megerősíti, hogy a többség az eltérő mennyiségek ellenére hasonló tárgystruktúrával rendelkezett. Ettől csak néhány özvegy, iparos, kereskedő, nagygazda vagy a katolikus plébános tárgyi világa tért el. Ez utóbbinak I I 3 darab bútora volt, de ő is rendelkezett egy ekével bíró középgazdaság eszközkészletével. Mint már többször jeleztük, mindenki, aki tehette, gazdálkodott: papok, nemesek, zsidó vagy görög kereskedők, iparosok, redemptus gazdák, irredemptusok, zsellérek egyaránt. Ez az egyik fő jellegzetessége a halasi társadalomnak: a gazdálkodók között számos „városias" réteget találunk. A város adottságai (például nagy határa) az egyik zsidó kereskedőt is arra sarkallta, miután testvérével vezetett közös boltja csődbe jutott, hogy tanyát béreljen, juhokat vegyen. Tehát sokkal összetettebb kép bontakozik ki ebben a korszakban a halasi társadalomról, mint amit például Erdei Ferenc tapasztalt a I 9. század második felének mezővárosi társadalmával kapcsolatban. Nem lehet élesen elválasztani az Erdei által leírt, a város központjában lakó városias rétegeket (értelmiségi, iparos, kereskedő) az őket térben is körülvevő tanyás gazdák csoportjaitól (Erdei é. n.). A két réteg különbözősége csak egy más léptékű, a tárgyak kvalitatív különbségeit figyelembe vevő vizsgálatból derülhet esetleg ki. Vajon mennyire valós kép az, amit kaptunk, főleg ha eredményeinket összehasonlítjuk más kutatásokkal? Meglepő azonosságokat lehet felfedezni, ha eredményeinket összehasonlítjuk akár a már említett vagy más történeti, illetve jelenkutatásokkal. Például Kocsis Gyula is hagyatéki leltárakkal vizsgálta Cegléd tárgyellátottságát a 19. század közepén. A részletesen ismertetett munkaeszközök kapcsán hozzánk hasonlókat tapasztalt: sok a szegényes, a hiányos, a kevés eszközzel rendelkező gazdaság (Kocsis 1993).

18 Ugyanakkor, mint már jeleztük, a ceglédi, valamint a keszthelyi kutatások is azt mutatják, hogy az iparosok vagy az értelmiségiek nem foglalkoztak igás gazdálkodással.

19 Fél Edités Hofer Tamás jelenkutatáson alapuló vizsgálatai is alátámasztják az általunk tapasztaltakat. Kocs vagy Átány tárgyakban is tükröződő társadalmi rétegződése, annak tárgyakban ponto-