Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)
GRANASZTÓI PÉTER: Eltűnt mindennapok nyomában. Mezővárosi társadalom a tárgyak tükrében (Kiskunhalas 1760-1850)
kával egészíthették ki, amit nem kevés gazdálkodási eszközük is bizonyít. Ketten-hárman is rendelkeztek földdel, sőt az egyik redemptus gazda volt. Ez utóbbi 25 forintos földje mellett szőlőt is művelt, de igás eszközökkel nem rendelkezett. Az egyik csizmadia is bírt kisebb káposzta- és kenderfölddel, valamint szőlővel, amelyekhez szükséges kézi eszközei is megvoltak (hét hordó, kapa, ásó). Mások is rendelkeztek kézi eszközökkel, sőt a pintérszerszámokkal bíró négy ökörrel, két tehénnel és a hozzá való két járommal, valamint vasvillával, szénavonóval és lapáttal is (ingatlant nem írtak össze nála). Kevés bútoruk (csak két esetben több, mint 10 darab, az átlag 9) és minimális mennyiségű konyhai-háztartási eszközük (20-40 darab) is jelzi szegénységüket, életkörülményeiket. A további, feltehetően nagyszámú minimális mennyiségű tárggyal rendelkező szegényebb rétegek (pl. pásztorok, szolgálók) megragadása már lehetetlen a hagyatéki leltárak segítségével. Az ő életviszonyaikat csak más típusú forrásokkal lehet kutatni és felderíteni. Az utolsó, csekély mennyiségű tárggyal rendelkező csoport azonban már az átmenetet is jelenti a még gazdálkodást is végzők és a már csak mások földjein vagy szőlőiben dolgozók között. A többség valamennyi saját földdel vagy szőlővel rendelkezett, elképzelhető azonban, hogy néhányan csak mások földjeit művelték kevés számú kézi eszközükkel. A csoport másik jellemzője, hogy nyomát sem találjuk az olyan gazdaságoknak, mint korábban, ahol a nagyszámú hordó komoly szőlőművelést jelzett. A legtöbben csak néhány hordóval, de sokan még azzal sem rendelkeztek. Másoknál ásót, kapát, metszőkést írtak csak össze. Állattartásra utaló nyomokat is csak elvétve találtunk (pl. béklyó, harang), és akkor is sok esetben már csak felbomlott állapotát, amikor már csak például egy juhnyíró olló, egy járomszegfúró tájékoztatott a gazdaság egykori vagyoni helyzetéről. Átlagosan I I darab gazdálkodási eszközt írtak össze, ami jól tükrözi az eddig elmondottakat. Tizenhármán rendelkeztek kevesebb mint tíz, míg tízen kb. 10-15 eszközzel. A kb. 15 gazdálkodási eszközzel rendelkezők kapcsolódnak az előző csoport szegényebb tagjaihoz, amit annak az özvegynek a hagyatéka is bizonyít, akinél I I hordót, kádat és „tődöklőt" írtak össze, vagy az a két eset, amikor eke és tartozékai is összeírásra kerültek. Ezek a hagyatéki leltárak teljesnek tekinthetők, így hűen adják vissza egy ekés gazdaság minimumát, esetleg felbomlott állapotát. Az egyik redemptus gazda 7,30 forintos földdel (az egyik legkisebb megnevezett földnagyság) és kevés szőlővel bírt. Az ekén és hozzávalókon (pl. csatlólánc, vontatókötél) kívül csak egy ásóval, két kapával és egy választógereblyével rendelkezett. A másik ekés gazdaság is kevés kézi eszközzel bírt, két vasvillával és egy kapával. De egy „szántóvason", egy csoroszlyán, két „billegem" kívül más igás gazdasághoz szükséges eszközt nem is találtak az összeírok. Ennél egyszerűbb összetételüek azok a csoport gerincét alkotó szőlőművelő gazdaságok, ahol ásót, kapát, metszőkést és esetleg hordót írtak össze. Egy másik típus, amikor néhány hagyatékban szinte kizárólag nagyszámú és változatos aratóeszközt találtak az összeírok (gereblye, sarlók, kaszák, kaszakövek, kaszakalapácsok üllővel, 3-4 esetben). Ez már egy más típusú, akár bérmunkát végző réteget is jelezhet. Végül meg kell említeni azokat a szétesett gazdaságokat, amelyeknél csak mutatóban maradt néhány termelőeszköz, mint annál az özvegynél, akinek 46 tárgya között csak egy gereblye, két boros- és egy káposztáshordó volt. Itt kell megemlíteni azokat az idős gazdákat is, akik gazdasági eszközeik egy részét kiadták, és náluk csak néhány szőlőműveléshez és állattartáshoz szükséges darab maradt.