Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)

GRANASZTÓI PÉTER: Eltűnt mindennapok nyomában. Mezővárosi társadalom a tárgyak tükrében (Kiskunhalas 1760-1850)

A grafikai ábrázolás beszédessége ellenére ugyanakkor képtelenség ilyen módszerrel, tapasztalati úton rendszerezni a 200 leltár által megőrzött tárgyi világokat. Az eltérések és a hasonlóságok rendszerezésére, vagyis az elemzésünk alapjául szolgáló táblázat (kétszáz sor és hét oszlop adatai) összefüggéseinek a megértéséhez mindenképpen valamilyen statisztikai módszert kellett alkalmaznunk. A faktorelemzés módszerét választottuk, amelynek segítségével sikerült az egyéni szituációkat rendszerezni, és létrehozni a hasonló tárgyi világgal rendelkezők csoportjait.

10 Ugyanakkor a faktorelemzés eredménye önmagában nem bizonyított semmit, csak hipotézist adott a kezünkbe. Az általa kijelölt hasonló tárgyi világú csoportokat egyszerű tapasztalati úton is ellenőriztük. A nyilvánvaló hibák kijavításán, valamint kisebb módosításokon túl érvényesültek, megmaradtak a kialakult nagy tendenciák. Elemzésünk célja az volt, hogy a tárgyi világok és csakis a tárgyi világok alapján állapítsuk meg a kétszáz leltár tükrözte mezővárosi társadalom különböző csoportjait. Az elemzés tehát egyrészt a darabszámokra támaszkodott, de figyelembe vette - a faktorelemzésnek köszönhetően is - a tárgytípusok arányait is. A faktorelemzés által kialakított, majd tapasztalati úton tovább módosított, változó egyedszámú csoportokat tárgyi világaik struktúrájának atlagaival jellemeztük. Az összes csoport átlagait a 5. ábra mutatja." Végezetül a hasonló tárgyi világú csoportok társadalmi és vagyoni jellemzőit állapítottuk meg. Az 5. és az arányokat mutató 6. ábrán is igazolódnak eddigi megfigyeléseink. A kiskunhalasi hagyatékok közötti különbségek legnagyobbrészt mennyiségi különbségek, amelyek legjobban a konyhai eszközök darabszámával függnek össze. A tárgyi világok összetételének eltérései kevés kivételtől eltekintve minimálisak. Ez utóbbira jó példa, hogy alig találni olyan módosabb háztartást, ahol ne lenne nagyobb mennyiségben gazdálkodási eszköz. Az amúgy is kevesebb számú, gazdálkodási eszközzel nem rendelkező háztartások között kevés azoknak a száma, amelyeknek tárgyi világa egy más típusú, nem mezőgazdasági életformát tükröz. Éppen ezért a grafikonon látható csoportok kialakulását a gazdálkodási eszközök és a vele szorosan összefüggő szerszámok mennyisége és aránya alapvetően meghatározza. Ez azt jelenti, hogy a legtöbb háztartás struktúrája hasonló, amit legjobban a konyhai-háztartási eszközök magas, 50 százalék feletti aránya jellemez. Ettől jelentősen csak a sok gazdasági eszközzel, illetve szerszámmal rendelkezők térnek el, náluk a konyhai-háztartási eszközök aránya 50 százalék alatt ingadozik. Ez utóbbi leginkább az első három csoportra jellemző, ahol a munkaeszközök (szerszámok és gazdálkodási eszközök együtt) mennyisége és aránya is nagyon nagy. Ezekben a csoportokban véljük felismerni Kiskunhalas legjelentősebb gazdálkodóit, illetve iparosait. Feltűnően nagy a különbség az első két nagygazdálkodó csoport gazdálkodási és szerszámkészlete és a többi gazdálkodó eszközkészlete között. A harmadik-negyediktől

12 a kb. a hatodikig terjedő csoportok gazdálkodási eszközeinek mennyisége hasonló, átlagosan kb. 30-40 darab, de tárgyi világuk más tételeinek nagy eltérései alapvető-társadalmi, vagyoni, kulturális - különbségeket sejtetnek közöttük. Itt tehát a gazdálkodási eszközök egyfajta közép- és kisgazdaságokhoz szükséges mennyiségei érhetőek tetten, míg a kb. 8-1 7 darabos átlagnál kevesebbel rendelkezők (7-9. csoport) nyilvánvalóan már csak a gazdálkodáshoz - akár csak a szőlőműveléshez - szükséges eszközök minimumával rendelkeztek. De felvetődik a kérdés, hogy az inventáriumokban összeírt gazdálkodási eszközök mennyisége vajon mennyire a valóság tükre, illetve mennyire következik az a forrás egye-