Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)
FÜLÖP HAJNALKA: A varró falu
vásárolnak a varráshoz. A fiúk még nagylegény korukban is vállalnak gyöngyözést. A faluban teljesen elfogadott ennek a női tevékenységnek az alkalmankénti átvállalása. Mivel a különböző korosztályokhoz tartozó nők együttlétének leggyakoribb alkalma a közös varrás, a leányok és a fiatalasszonyok nevelésében is fontos szerepe van ennek a munkának. A nők, miközben varrnak, folyamatosan beszélgetnek, és eközben tudatosan vagy öntudatlanul formálják egymás gondolkodásmódját, értékrendszerét. Részben a közös varrásnak tulajdonítható, hogy a különböző generációk nőtagjai hasonlóan reagálnak az élet kritikus helyzeteiben, és azonos normák szerint élnek. A varrás mint megélhetési lehetőség jelentős tényező a leánygyermeket nevelő családokban annak érdekében, hogy a leányokat megtartsák a faluban. I 990 óta a nyolc általános elvégzése kötelező, a továbbtanulás azonban komoly anyagi áldozatokat követel a gyerőpataki szülőktől. A szakmai képzettség sem jelenti azt, hogy a végzett leányok munkahelyet találhatnak a faluban vagy a falu közelében. Ugyanakkor a tizenévesek már hozzászoktak ahhoz, hogy a kézimunkáikat megfizetik. A családok amellett, hogy súlyos anyagi terhet jelent a gyermeket városon taníttatni, féltik a leányokat a távoli, idegen helyek vonzásától és személyiségformáló hatásától. A leányok - kevés kivétellel - mindannyian az ismerős, biztonságos és egyszerűnek tűnő otthoni életpályát választják. A varrás szükségszerű feltétele és következménye, hogy a gyerőpataki nők korábban nem létező kapcsolatokat alakítanak ki a falun belül és a falun kívül is. A faluban a kézimunka-kereskedelemben való részvétel eredményeként a meglévő rokoni vagy szomszédsági kapcsolatok kiegészülhetnek például a bedolgozó-megrendelő viszonnyal. Ezek a kapcsolatok elsősorban üzleti jellegűek, a szükségleteknek megfelelően rugalmasak, és egyaránt válhatnak nagyon stabilakká vagy alkalomszerűekké. Másrészt ezek a kapcsolatok - üzleti jellegükön túl - a felek személyiségétől függően nagyon bizalmas emberi viszonyokká is alakulhatnak. A gyerőpataki nők nagyobb része olyan varró bedolgozórendszer tagja, mely szervezettségét tekintve egy több évszázados angol mintához hasonlítható: a kereskedő falun dolgoztatta fel a megvásárolt nyersanyagot, és az elkészült terméket értékesítette (Wolf 1995:296). Ugyanez történik Gyerőpatakán is, amikor a kiszabott ruhadarabokat a megrendelő kiadja hímezni a falubeli vagy szomszéd falusi bedolgozóknak, és a munkájukat megfizeti. Azok az asszonyok, akik egy személyben a munkaeszközök, a nyersanyagok megvásárlói, az anyagok feldolgozói és értékesítői is, ideális esetben megrendelőknek dolgoznak. A varrással megszerezhető jövedelem a terméküket maguk értékesítő kiskereskedők és a bedolgozók esetében is önmagában csak a napi kiadások fedezésére, illetve újabb anyagbeszerzésre, a munkafeltételek biztosítására elegendő. 28 A gyerőpataki asszonyok varrótevékenysége, a bedolgozóhálózat kialakulása/kialakítása az új gazdasági helyzethez való alkalmazkodásra tett első kísérletek egyikének tekinthető. Mivel nem kisiparosi vagy vállalkozói engedéllyel dolgoznak és kereskednek, ez a tevékenység a feketegazdaság részének minősül. Olyan minták követését jelenti, melyek helyi viszonylatban I 990-ben újdonságnak számítottak, de a falu környezetében korábban is ismertek voltak és eredményesen működtek. Ugyanakkor a gyerőpatakiak is aktív részeseivé váltak egy nagyarányú, országhatárokon átnyúló, kelet-nyugati irányú kereskedelemnek.
