Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)
HAJNAL LÁSZLÓ ENDRE: Nagyvárosi cigányok (Fotóesszé)
HAJNAL LÁSZLÓ ENDRE Nagyvárosi cigányok A fotóesszé egy Budapesten élő oláh cigány nagycsaládot szeretne bemutatni egy fényképsorozat segítségével. Ezek elkészítése mögött több év terepmunkája áll, amely nélkül az antropológus fotós számos eseményen jelen sem lehetett volna. A bemutatott csoport egyike azon cigányoknak, akik sikeresen alkalmazkodtak a nagyváros lehetőségeihez, és könnyen integrálódtak a társadalmi környezetükbe. Ugyanakkor - talán éppen ezért - továbbra is ragaszkodnak kultúrájuk számos hagyományos megnyilvánulásához. A budapesti lakosságnak nemzetiségi és etnikai hovatartozásától függetlenül szembe kell néznie a nagyváros okozta nehézségekkel, amelyek meghatározzák mindennapjait. Sokan élnek itt eltérő kulturális háttérrel, viszonylag kis területre összezsúfolva. Nehéz a lakáshoz jutás, nagy a zaj és a levegőszennyezettség, fokozott az emberek pszichikai leterheltsége. Elszegényedés, magányosság, létbizonytalanság, depresszió-sokszor úgy tűnik, mind-mind a nagyvárosi lét velejárói. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a városok lakosságának száma növekszik. A városban élés a nagyszámú kérdőjel és bizonytalanságellenére is sokak számára vonzó távlatot jelent. Az oláh cigányok - sok más csoporttal együtt - szerves részét képezik Budapest etnikai sokszínűségének. Őket is leginkább a könnyebb megélhetés reménye köti a nagyvároshoz. A velük foglalkozó újságcikkek, tanulmányok, televízióműsorok hatására a közvélemény szemében ők a szegénység, a bűnözés, az iskolázatlanság szinonimáját jelentik. Pedig közöttük is akadnak szép számmal olyanok, akik az elmúlt tíz esztendő társadalmi, gazdasági, politikai változásait sikerrel fordították a maguk és közvetlen környe- ^ zetük javára. Lehetőség nyílt vállalkozások indítására, szabad kereskedésre. Az oláh cigányokat soha nem jellemezte a termelőtevékenység, helyette szívesebben választották £ és választják a kevesebb kötődéssel járó kereskedelmet. A vidéki vásárokat jellemző ~L lókupecet felváltja az autókereskedő, a házaló cigányt a régiségkereskedő. Üzletelnek _L ingatlannal, színesfémmel, fával, építőanyaggal és ékszerrel, de az üzletelés iránti fogékonyságuknak és tapasztalatuknak köszönhetően szinte mindennel, ami anyagi haszon- ^ nal kecsegtet. Legtöbbjük szoba-konyhás lakásban nőtt fel, mára értékes, sokak számára hivalkodó családi házakban laknak a város frekventált kerületeiben, elegánsan öltözködnek, drága autókkal járnak. Gazdasági körülményeik látványos javulásával, környezetük behatóbb megismerésével jelentősen megnövekedett a lehetőségük a többségi társadalomba való integrálódásra. Egyre több nem cigány ismerős, barát között mozognak az üzleti és a magánéletben egyaránt, így bepillantást nyerhetnek az övéktől eltérő életformákba is. Elérhetővé vál- I 6 7
