Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)
HELTAI GYÖNGYI: Tendenciák a kortárs vizuális antropológiai gondolkodásban
Abból indul ki, hogy az etnográfiai filmeket ma is sokan a szerző által kódolt jelentés puszta hordozójának tartják, a néző szerepét ennek megértésére korlátozva. E megközelítést azonban túlságosan leszűkítőnek tartja. Az etnográfiai filmet néző pozíciójának pontosabb megközelítéséhez, illetve saját felfogása behatárolásához Martinez az irodalomkritika, a filmelmélet és a marxista Cultural Studies befogadásra vonatkozó elképzeléseit értelmezi, elsősorban a filmstruktúrák és a nézői motivációk közti dialogizáló viszonyra vonatkozóan. Az etnográfiai film nézőjét egyszerre tartja aktívnak és motiváltnak a jelentésképzésben, aki azonban időnként passzívan és elidegenedetten reagál a látottakra. Éppen ezen ellentmondás hiteles magyarázatához kell a befogadás folyamatának mechanizmusaira koncentrálni. Először azt vizsgálja, hogy az etnográfiai filmek milyen technikákkal irányítják a nézőt a befogadási folyamat során. Bizonyos filmtípusok sikereit vagy kudarcait értelmezendő Ecótól átveszi a „nyitott és zárt stratégiák" közötti különbségtételt. Vizsgálata eredményei azt mutatták, hogy míg a többféle értelmezést lehetővé tevő, nagyobb befogadói aktivitást mozgósító, nyitott stratégiájú filmek adekvátabb befogadást eredményeznek, addig az egyértelműséget sugalló, zárt stratégiájú etnográfiai filmek gyakran gyökeres félreolvasást (aberrant reading) szülnek, főként az elképzelt „modell olvasó" (Eco terminológiája) és a valódi befogadói reagálás különbsége miatt. Martinez vizsgálatában e meglepő eredmény úgy mutatkozott meg, hogy a kísérleti, reflexív filmek (Cannibal Tours, Number Our Days) pozitív fogadtatásával szemben a nézőket túlságosan egyértelműen irányító etnográfiai filmek (például Chagnon és Asch janomamikról szóló munkái) nézői ellenszenvet váltottak ki az ábrázolt kultúrákkal szemben. Az okok megértéséhez Martinez szerint elengedhetetlen a szöveg- és a filmkép-befogadás különbségeinek tudatosítása. A szövegben az olvasót irányító mechanizmusok leírására Iser kidolgozott egy hármas struktúrára épülő modellt. Martinez az etnográfiai film területén ezt azzal a kiegészítéssel látja alkalmazhatónak, hogy e műfajban nehezebb a nézői interpretáció önellenőrzése, mivel a filmek a néző számára ismeretlen kultúrát mutatnak be. A szerzői előstrukturálásnak is kevesebb lehetősége van, hisz az üzenet két eltérő értékrendszerű kultúrán keresztül kódolódik. Ráadásul a képek - ahogy erre Hastrup meggyőzően rámutatott - kevésbé alkalmasak kontextualizáló magyarázatokra, mint a szöveg, így az etnográfiai filmben nagy a félreértés, a nem adekvát olvasat veszélye. Iser a szintagmatikus szinten működő blanks (üresség) and vacancies (üresség) mellett feltételez egy paradigmatikus szinten működő negationt (tagadás) is, mely arra szolgál, hogy felkészítse az olvasót egy eddigi értékrendszerét esetleg megkérdőjelező nézőpontra. E színvonalas irodalomra jellemző kategória etnográfiai filmes megfelelője Martinez szerint a saját kultúra értékrendszeréből való időleges kilépés a film hatására, illetve a „másik" kultúra nézőpontjának elfogadása. Ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy a tagadás elvének eltúlzott alkalmazása az etnográfiai film formájában elidegenítő hatású lehet, a rendező szándékával ellentétben épp az etnocentrikus előítéleteket erősítheti. Hasznos analógiának bizonyul Iser secondary negation (másodlagos tagadás) fogalma is, mely a modern irodalomban az elvárásnak az előbbinél áttételesebb megkérdőjelezése. Ez olyan eljárásokban ölthet testet, mint az elbeszélői perspektíva problematikusabbá tétele, a fragmentait narratív forma vagy a gyakori látószögváltás. Martinez vizsgálata szerint a nézők vonzónak találják a hasonló eljárásokat alkalmazó, a kultúrák
