Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)

I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Szuhay Péter: Földművelés-gyűjtemény

és Kún, a torontáli szerb és sváb, a bácsbodrogmegyei sokacz; a felvidékről az árvái és a gömöri tót, a gömöri magyar, Erdélyből a Krassói és hunyadi oláh, a szebeni szász, a háromszéki székely, a kolosi és a szilágyi magyarságban képviselve; ha egyszer kiegészítésre lesz mód nemzetiségeink közül csak a ruthénok munkaeszközeit kell öszegyüjteni. A gyűjtemény kitesz 1134 tételt, mely annak rendje és módja szerint leltározva van [...] Végül ami a gyűjtemény elhelyezését illeti, a következőket jelenthetem: A kiáll, igazgatóság eredeti terve az volt, hogy a munkaeszköz gyűjtemény a kiállítási falú templomában állíttatik ki; Zichy Jenő gróf úr ő nagyméltósága azonban határozatban is kimondott tervet mellőzve a templomot kaukázusi és középázsiai gyűjtemények számára foglalta le. Hontalanná lévén a gyűjtemény a kiáll, igazgatóság külön pavillont Ígért s erre bizonyos pénzösszeget reselválni határozta el; az Ígéret beváltható nem lett, külön pavillont a gyűjtemény részére ne kaptam s a gyűjtemény a kiállításban ismét hontalan lett, sőt a gyűjtemény a jelenkori csoportból a történelmibe helyeztetett át. Ekkor Herman Ottó országgyűl. képviselő úr felajánlotta, hogy két táblán a legszebb tárgyakat kiállítja a pásztor életi kiállítás keretében s így mintegy 50 darabot ki is állíthattam nagy gonddal, nagy fáradtsággal 2 1/2 ezer forinton egybegyüjtött 1134 darabból álló gyűjteményből!”1

A továbbiakban Jankó János elpanaszolja, hogy bár lehetősége lett volna az udvaron néhány tárgyat elhelyeznie, de ehhez - feltehetően mert az eljárást méltatlannak érezte - nem volt kedve, így a tárgyak nagy részét a kiállításból kirekesztődve a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának raktárában helyezték el. Jankó személyes sorokban panaszolja el a gyűjtés mostoha körülményeit, ugyanakkor ismerteti a bel- és külföldi szakértők gyűjteményéről mondott elismerő szavait, miszerint gyűjteménye „ezreket ér s a mesterségek népies eszközeinek egy egész országból való teljes sorozatát adja...”2

Függedenül attól, hogy az ezredéves falu kiállításán valójában hány darab tárgy kapott helyet, Jankó gyűjteményét mindenképpen egy olyan anyagnak tekinthetjük, amely hosz- szú időre meghatározta a munkaeszközökről, a népi gazdálkodásról és közelebbről a földművelésről való gondolkodás kereteit. Sőt Jankó János hosszú időre a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának gyűjtéseit és gyűjteményi rendjét is meghatározta (Jankó 1900c; Balassa 1968). Jóllehet, már az 1873-as bécsi világkiállításon való részvétel egy évvel korábban a Néprajzi Osztály keretén belül egy nagyobb gyűjtőmunkát eredményezett, mégis Jankó gyűjtése az iránymutató. Xántus János és Rómer Flóris 1872-es gyűjtései elsősorban Erdély és a Felvidék területét, illetve a viselet, textília és kerámia tárgykörét ölelték fel, de gyűjtöttek gazdálkodással, illetve földműveléssel kapcsolatos darabokat is, melyek közül néhány a későbbi földművelés-gyűjteményt gyarapította. A Bécsből visszajövő kiállítási anyag az Ipar- művészeti Múzeumba került; nagy részét 1898-ban adták át a Néprajzi Osztály számára (Gráfik 1997. 22). A Xántus- és Rómer-féle gyűjteményből 9 tárgy3 került a gyűjteménybe. A törzskönyvben egy ceruzás beírás szerint e tétel Xántus gyűjtése. A 214. törzskönyvi bejegyzés 2279 darab tárgyat regisztrál, melyek az „iparművészeti muzeum gyűjteményeinek kiállítása alkalmával Osztályunknak átadott” tárgyak. Az említett 1872-es gyűjtés még nem annyira a későbbi munkaeszköz- és népigazdálkodás-gyűjtemény struktúráját határozta meg,

1 NMI 27/1896. Jankó János: Jelentés a munkaeszköz kiállításról.

2 NMI 27/1896. Jankó János: Jelentés a munkaeszköz kiállításról.

3 Gyümölcsszedő (ltsz.: 15000), német villa (ltsz.: 15088), gazirtó (ltsz.: 15090), 2 darab mustszűrő (ltsz.:

15153, 15224), vaslapát (ltsz.: 15198), hordóminta (ltsz.: 15214), 2 darab csép (ltsz.: 15491-15492).