Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Selmeczi Kovács Attila: Átány-gyűjtemény
ÁTÁNY-GYŰJTEMÉNY SELMECZI KOVÁCS ATTILA A magyar néprajzi muzeológia egyedülálló teljesítményét reprezentáló gyűjtemény elhatárolódik mind az anyagféleség szerinti, mind a tematikus gyűjteménycsoportoktól; lokális egységet képvisel, egyetlen jellegzetes alföldi település kultúrájának tárgyi emlékanyagát öleli fel a teljesség igényével. A Néprajzi Múzeum legsokoldalúbban elemzett és publikált gyűjteménye, ami a monografikus feldolgozások révén világviszonylatban is ismertté vált. Létrehozása Fél Edit nevéhez fűződik, megalapozásának ideje pedig az 1950-es évekhez. A gyűjtemény tudománytörténeti és muzeológiai szempontból egyaránt nevezetessége az intézménynek. Fél Edit 1982-ben - a párizsi Musée de l’Homme- A gyűjtemény története ban tartott előadásában - a gyűjtemény létrehozásának körülményeit a következőképpen fogalmazta meg: „olyan kutatási programot próbáltam kidolgozni, amelyik a paraszti kultúrát kívülről is, tehát a régi etnológiai hagyományoknak megfelelően és belülről is, a parasztemberek szemén keresztül próbálja látni. A tárgyak, munkamódszerek, szövegek, rítusok mögött próbáltam megkeresni az emberek viselkedésének, ismereteinek, mindennapos döntéseinek rendszerét. A vizsgálatban egy jellegzetes, a paraszti magatartást még viszonylag épségben őrző falut kerestem, ezt a magyar Alföldön fekvő Átányban találtam meg. A terepmunka döntő első szakasza az ötvenes évek első felében és közepén zajlott le, amikor a paraszti családi gazdaságok még csaknem bolygatadanul funkcionáltak. Ezt a kutató munkát két évtizeden át még rendszeres kiszállások követték, nem annyira a változások megfigyelésére, mint inkább az ötvenes évek közepén fölvett kép részleteinek tisztázására. A kutatásban részt vett munkatársam, Hofer Tamás is, aki a falu nemek szerint elkülönülő tevékenységi struktúrájában a férfiak szféráját kutatta. Munkánk körülhatárolt résztémák egymást követő minuciózus vizsgálatától haladt előre az átányiak magatartásában, gondolkodásmódjában érvényesülő általánosabb szabályszerűségek feltárása felé. A hosszú gyűjtés általános tapasztalata volt, hogy az átányiak életének éppen megismert részei mögött mindig újabb és újabb összefüggések, ismeretek, társadalmi kapcsolatok bukkantak elő vég nélküli láncban... A terepmunka eredményeként a budapesti Néprajzi Múzeumban létrejött három és félezer darabból álló tárgygyűjtemény, nyolcezer fotó, több tízezer oldal följegyzés, megjelent három terjedelmes kötet, amelyek azonban tapasztalatainknak csak egy részét dolgozzák fel.” (Fél 1991a. 5.)
