Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Pávai István: Népzenei gyűjtemény
824 Pávai István sára jött létre és addig áll fenn, amíg az utolsó kötet is el nem hagyja a sajtót.” (Rajeczky-Vargyas 1953. 23-24.) Hat év múlva viszont már arról számolnak be, hogy az „MTA I. Osztálya 6000 Ft. céltámogatásban részesítette osztályunkat, hogy őrzésünkre bízott, pótolhatadan értékű fonográf-felvételeket (Vikár, Bartók, Kodály, Lajtha és mások magyar gyűjtését, Bartók román, szlovák és török gyűjtését) teljes pusztulása előtt magnetofonra és pyral-lemezre átjátsszuk. Mivel múzeumunknak nincs megfelelő technikai személyzete, külső munkaerővel végeztettük el a feladatot (ugyanavval, aki az Akadémiai Népzenekutató Csoport hasonló munkáit is végzi).” (Népzenei gyűjtemény 71/1959.) Tehát időközben ott is elkezdődtek az archivális munkálatok. Ez a profil azonban egyelőre továbbra is elsősorban a múzeumhoz tartozott. 1968-ban egy szakbizottság megállapította: „fő feladat a romlandó anyagra, fonográfhengerekre, magnetofonszalagra felvett népzenei felvételek tartós megőrzésre alkalmas lemezmatricákra való átjátszása. Ezt a feladatot is a Népzenei Osztály sajátos munkájának kell tekinteni: rá vár az MTA Népzenekutató Csoport válogatott felvételeinek matricára való átjátszása is, melyek ugyancsak az osztályon fognak megőrzésre kerülni.”23 Ugyanakkor fontosnak tartják hangsúlyozni a múzeumi specifikumokat: „A kutatás fő témái hangszeres zene, parasztzenekarok és cigányzene- karok vizsgálata. Ez sajátos, önálló kutatási feladata az osztálynak, mivel ebben a témakörben az MTA Népzenei Kutatócsoportja hasonlóan rendszeres kutatómunkát nem végez.”24 Az ötvenes-hatvanas években a Néprajzi Múzeum még többfős Népzenei Osztályán néptánckutatás is folyt, a gyűjteményhez filmarchívum és tánclejegyzések is tartoztak. Hosszabb ideig Pesovár Ernő dolgozott itt, részmunkaidősként Lányi Ágoston, s mint láttuk, Martin György alkalmazását is szorgalmazta Vargyas, de sikertelenül. A múzeumi kutatásnak ez a területe teljesen megszűnt, miután 1970-ben Pesovár Ernő is az akadémiai népzenekutató csoport 1965 óta működő néptánckutató részlegéhez csatlakozott (Martin 1977.165 1. lábjegyzet). Ugyanígy maradt gazdátlanul a múzeumon belül a szakrális népi szövegemlékek kutatásának munkája is Erdélyi Zsuzsanna távozása után. A kilencvenes évek elején Lovász Irén kulturális antropológiai megközelítésből foglalkozott újra ezzel a tematikával, de szerződését hamarosan megszüntették. A hetvenes évek egy része a Néprajzi Múzeum Kossuth térre való költöztetésének nehézségeivel telt el. 1980-tól Tóth Margit a kairói Kopt Intézet meghívására Egyiptomba távozott, ahol ma a kopt zene nemzetközileg elismert legjelesebb szakértője. 1979 szeptemberétől az elsősorban zene- és hangszertörténeti érdeklődésű Gábry György vette át a gyűjtemény kezelését, amely akkor szavai szerint a „holtpont állapotában találtatott”, s amelynek akkori „ellátottsága, minden tekintetben, minimálisnak mondható” volt.25 A nyolcvanas években Gábry egymaga próbálta ellátni az előző évtizedek félbemaradt feladatait a különálló osztály jellegétől megfosztott, az Etimológiai Adattárba beolvasztott és személyzeti állományában minimalizált (1 fős) népzenei gyűjteményben.26 A korszak jelentősebb eseményét az 23 Nem tudunk arról, hogy bármilyen MTA Zenetudományi Csoportnál keletkezett archivális hangzóanyag a múzeumba került volna matricázásra és megőrzésre. 24 Lásd az 1. lábjegyzetet. 25 Gábry György 1981. május 21-i keltezéssel írt feljegyzése az Etimológiai Adattár számára, a népzenei gyűjtemény ellátottságáról (számozatlan gyűjteményi irat). 26 LánCZOS 1982; Gábry György munkabeszámolója az 1985-as évben (1983. december 13-i számozatlan gyűjteményi irat).
