Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Sáfrány Zsuzsa: Állattartás-pásztorművészet gyűjtemény
82 Sáfrány Zsuzsa Az 1. világháború ideje alatt és közvetlenül utána, 1921-ig a háborús állapotok és a pénzhiány miatt szinte nem gyarapodott a gyűjtemény. Mindössze két tétel említhető ebből az időszakból: az 1915-ben bekerült borászati kiállítás - mely Semayer Vilibáld és Ács Li- pót nevéhez fűződik - 408 darabos anyagából kerültek tárgyak a gyűjteménybe: két bélyegző (ltsz.: 113887-113888), egy szőlőcsősztülök (ltsz.: 113745) és egy madárijesztő ostor (ltsz.: 113875). 1916-ban pedig a debreceni Városi Múzeum által átadott néhány tárggyal (csengők, pergők, ltsz.: 125666-125690) gyarapodott a gyűjtemény. 1922 és 1924 között csupán néhány állattartással kapcsolatos tárgy került a múzeumba. Az 1924-1925. évi jelentős tárgyegyüttes Viski Károlynak köszönhető, aki a korábban Nagyszalontán gyűjtött tárgyait ekkor adta át a múzeumnak. Ennek eredményeként 45 darab tárgy gazdagította a gyűjtemény műtárgyállományát. Ez az anyag tárgytípusok szerinti összetételét tekintve vegyes, tartalmaz borotvatokokat (ltsz.: 126146-126147, 126166), gyufatartókat (ltsz.: 126171-126173), sótartókat (ltsz.: 126180, 126182-126186), karikás ostorokat (ltsz.: 126211-126212, 126214-126215), tűzcsiholó acélokat (ltsz.: 126230-126232), juhászkampókat (ltsz.: 126233-126235). 1928-ban a múzeum Latabár Károlytól vásárolt tárgyakat, aki Vas és Zala megyében gyűjtött. Tevékenysége azért figyelemre méltó, mert azt illusztrálja, hogy a népművészet felfedezése után az iparművészettel foglalkozók figyelme is a népi kultúra tárgyai felé irányult. Latabár Károly mint a Magyar Iparművészet munkatársa is az ilyen érdeklődésű kutatók közé tartozott. Ugyanebben az évben az Iparművészeti Társulattól is kerültek be tárgyak a gyűjteménybe. A gyűjtemény 1930-tól a 2. világháborúig tartó korszakát elsősorban Madarassy László, majd Manga János gyűjtései határozták meg. Néhány korábbi tárgyat leszámítva, Madarassy jelentős tárgygyűjtést 1930 és 1937 között végzett Baranya (1930, 1931, 1932, 1933, 1934), Békés (1932, 1936), Bihar (1932), Borsod (1930, 1931, 1932, 1933), Hajdú (1932), Heves (1930, 1937), Hont (1933), Nógrád (1932, 1936), Pest (1934, 1936), Somogy (1932, 1933, 1934, 1936, 1937), Vas (1931, 1934), Veszprém (1932) és Zala (1932, 1933, 1936, 1937) megyében. Különös figyelmet érdemel az 1936-os év, amikor Madarassy László 417 darabos gyűjtését leltározták be. A minőségileg is kiemelkedő tárgyegyüttes nagy része - mintegy 80 százaléka - dunántúli falvakban, pusztákon készült, kisebb része az Alföldről és Eszak-Ma- gyarországról származik. A leltározásról Bartucz Lajos megbízott igazgató gróf Zichy Istvánnak - a Magyar Történeti Múzeum főigazgatójának - levélben számolt be.14 Az évi jelentés a gyűjtő neve nélkül azt emelte ki, hogy egy jelentős pásztoréleti gyűjtemény került a múzeum birtokába, amelyet a Múzeumbarátok Egyesülete 3800 pengőért vásárolt meg (Bartucz 1936b. 160-163; tksz.: 3147). Az egyik karcolt díszítésű szaru sótartót (ltsz.: 134256, Szaporca) „Dr Madarassy László sótartója 1931” felirattal kifejezetten a gyűjtőnek szánta az alkotó. Hoffer János15 sza- porcai faragópásztort Madarassy Művészkedő magyar pásztorok című könyvéből ismerhetjük meg (Madarassy 1935). A nagyarányú tárgygyűjtések mellett ebben az időszakban sorra jelentek 14 NMI 37/1936. 15 Az idős mester az 1970-es években a Baranya megyei Boldogasszonyfán élt és dolgozott. Ekkor készült munkáit a pécsi Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztálya vásárolta meg, valamint ugyanekkor nyílt állandó kiállítása is Boldogasszonyfán.
