Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Sáfrány Zsuzsa: Állattartás-pásztorművészet gyűjtemény
Állattartás-pdsztorművészet gyűjtemény 79 dasági rendszer gyökeres változásával, rohamosan tünedezik a pásztorélet, sőt vannak egész nagy vidékek... a hol az ősi jellegű pásztorság már teljesen elhanyadott s az egykori legelőt az eke túrja. [...] szembetalálkozunk a kétségbevonhatatlan tanúságok azon sorozatával, hogy az elhanyadó ősfoglalkozással elvész annak tárgyi része” (Herman 1898. 29). A gyűjtemény létrehozásában és gyarapításában elévülheteden érdemeket szerzett Herman Ottó néprajzi munkásságának sem számbavétele, sem bírálata nem fér e dolgozat kereteibe, így csak utalok az életművéről megjelent vagy azzal kapcsolatos fontosabb munkákra (Lambrecht 1920; Madarassy 1929; Csermák 1955; illetve Kovács 1948a; Paládi- Kovács 1993). Ugyancsak ebben évben gyarapodott a tárgyállomány Gönczi Ferenc Göcsejben gyűjtött anyagával, összesen 19 darabbal (ltsz.: 18412-18430). A következő évben, 1899-ben Gönczi újabb, Zala megyei gyűjtésének eredményeként 33 tárgy (ltsz.: 28493-28525) került a múzeumba: 3 gyufatartó, 2 sótartó, faragott nyelű kések, juhászbot, érvágó és tükörtartó. A múlt század végi nagy kiállítások tárgyegyütteseinek összeállításához végzett gyűjtőmunka a következő időszakban kicsit alábbhagyott, az állattartással és pásztorélettel kapcsolatos tárgyak jelentős része magánszemélyek ajándékozásai, illetve eladásai révén gyarapodott. 1901-ben ajándékozás útján bővült a gyűjtemény egy Lengyeltótiból származó, 44 darabos kollekcióval (ltsz.: 34350-34393), amely két bicskán kívül bárányrovásokat tartalmazott. A következő nagyobb gyarapodás 1903-ban történt, amikor több vásárlást bonyolítottak. Ezek eredményeként egy gyufatartó és egy tűzcsiholó acél (ltsz.: 40876, 40879, Székesfehérvár), egy borotvatartó (ltsz.: 40969, Arad), valamint Aszód vidékéről fokosfejek (ltsz.: 41116— 41135), kapicák (ltsz.: 42577-42579) és zabla (42590) gazdagította a tárgyállományt. Ajándékként érkeztek tárgyak Csongrád, Szatmár, Turóc, Háromszék, Kolozs, Torda-Aranyos, Pozsony és Krassó-Szörény megyéből, Máramarosszigetről, valamint Tordáról; ezek többsége rovás,9 és van közte füllyukasztó (ltsz.: 43140-43150). Ekkor került a múzeumba Sebestyén Gyula gyűjtésének anyaga,10 mely Békés, Csongrád, Csík, Háromszék, Turóc, Kolozs, Pozsony, Sáros, Küküllő megyei rovásokat tartalmazott. Ugyancsak 1903-ban ajánlotta fel Farkas Sándor gyógyszerész, magángyűjtő „szentesi múzeumának azon néprajzi tárgyait, »melyek az alföldi szinmagyarság jelenét és közelmúltját bemutatni hivatvák« s a melyek az ő múzeumában többespéldányban foglaltatnak. Nem tudjuk mekkora lehet e törzsgyűjtemény, de Farkas úr a mi osztályunknak szánt tárgyak számát 10000-nél jóval többre teszi s e bőséges collectióból idáig mintegy 2000 darabot volt szíves osztályunkba beküldeni.” (BÁTKY 1903b. 33.) Ebből az anyagból a gyűjteménybe 1903- ban főként borotvatartók (ltsz.: 46153-46155), sótartók (ltsz.: 46133-46136, 46173-46177), rovások (ltsz.: 43085-43089), juhászkampók (ltsz.: 46298-46312), fokosok (ltsz.: 46314- 46321), bárányszoktatók (ltsz.: 46217-46296) és füllyukasztók (ltsz.: 43140-43150, 46128— 46155); 1904-ben pedig palókák (ltsz.: 50174-50179), zabla (ltsz.: 52216), bélyegzővasak (ltsz.: 49115, 50244), kolompok, béklyók (ltsz.: 49119, 49124-49125), fokosfejek kerültek a gyűjteménybe. 1905-ben ismét jelentős számban gyarapodott a gyűjtemény ajándékok révén. Ezek közül említésre érdemes egy Somogy megyei, 8 darabos vegyes összetételű anyag, amely Lichtneckert József kereskedő ajándéka: tükrösök, gyufatartó, sótartó, bot, kobak, ostor9 Ltsz.: 43062-43077, 43080-43084, 43086-43089, 43195-43201, 43205-43211. 10 Ltsz.: 43195-43197, 43199-43232, 43234-43235, 43238-43239.
