Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Sáfrány Zsuzsa: Állattartás-pásztorművészet gyűjtemény
Allattartás-pásztorművészet gyűitemém 77 Brinza Mária 1893-ban 21 darab tárgyat,7 köztük kolompokat, ostorokat, juhászkampókat, borotvatokokat, ivókupákat, fokost hozott az ország különböző területeiről (Kelebia, Rimaszombat, Mátra vidéke). A múzeumi nyilvántartásban rendszeresen feltüntették a gyűjtők a tárgyak neve mellett a nemzetiségi hovatartozást is: például „horvát karcolt kobak”, „bunyevácz lopótök csutora”, „horvát ivókupa, csanak”, „magyar sótartó”, „bunyevácz ökörkolomp”, „vend kusztora” stb. Szintén az 1893-as év gyarapodása a Xántus János által Zala megyében gyűjtött kusztora (ltsz.: 5382) és két ivókupa (ltsz.: 5488-5489). 1894-ben ismereden gyűjtőtől származó tárgyak kerültek a gyűjteménybe a Nyu- gat-Dunántúlról (Sopron és Vas megye), Mohácsról, valamint Északkelet-Magyarországról (Munkács, Huszt). Az anyag túlnyomó többségében bicskákat (ltsz.: 5625-5653, 5764- 5775), egy juhászbotot (ltsz.: 5618), két borotvatokot (ltsz.: 5619-5620) és két tükörkeretet (5621-5622) tartalmazott. Brinza Mária egy tükörkeretet (ltsz.: 5699) és egy karikás ostort (ltsz.: 5729) hozott a múzeum számára Mezőkövesdről, illetve Nagykikindáról. Jankó János 1894-ben Somogy megyében gyűjtött tárgyakat: 3 karikás ostort (ltsz.: 5822, 6020, 6326), egy botot (ltsz.: 5823) és egy füllyukasztót (ltsz.: 6316). 1896-ban Brinza Mária Bars megyéből csanakokat és tejmerő kanalakat szerzett meg az osztály részére nagy számban (ltsz.: 9107, 9328-9373). Az 1894-ben, Xántus János utódaként belépő Jankó János 1895-ben több száz tárgyat gyűjtött, melyek azonban főleg halászati és földművelő eszközök voltak, és kevés volt köztük, amely az állattartással, pásztorélettel hozható kapcsolatba. Abban az évben még csupán kettő, a későbbi gyűjteménybe tartozó tárgyat jegyeztek be a törzskönyvbe: egy halászkést (ltsz.: 6517) és egy botot (ltsz.: 8821). A további tárgyak először 1897-ben kerültek a múzeumi nyilvántartásba. A gyűjteménybe 89 tárgy került az összesen 1135 darabos, „munkaeszköz-gyűjteménynek” nevezett kollekcióból (ltsz.: 10001-11134), amelyben együtt szerepelnek a halászat, vadászat, állattartás és földművelés eszközei. A tárgyegyüttes típusát és származási helyét illetően vegyes összetételű; Árva, Gömör, Háromszék, Hunyad, Kolozs, Krassó-Szörény, Nógrád, Sopron és Szeben megyékből valók a tárgyak. A millenniumi kiállításra a vármegyék által felajánlott tárgyakat 1898-ban leltározták be. A gyűjtemény anyagába így kötőfékek (ltsz.: 20492-20493), kötelek (ltsz.: 20494-20498), abrakos tarisznyák (ltsz.: 20518-20521) kerültek Borsod megyéből. 1897- ben ajándékok is kerültek beleltározásra: egy borotva- és egy gyufatartó (ltsz.: 11373-11374), melyek Herman Ottó közvetitésével, Torontál megyéből kerültek a múzeumba, valamint pásztorbotok és kések (ltsz.: 11375-11379) Temes megyéből és egy sótartó So- mogyból (ltsz.: 12302). Ugyancsak ebben az évben Brinza Mária a Zólyom megyei Gyetváról hozott 11 darab különféle pásztorművészeti tárgyat: fokosokat (ltsz.: 13141-13142, 13149) és vaspatkókat8, míg Herman Ottó egy bicskát (ltsz.: 11389) Gömör megyéből, valamint egy karikásostor-nyelet (ltsz.: 13492) Kecskemétről és egy sor pásztorfaragást Somogyból (ltsz.: 13500-13528). 1898- ban több nagyobb tétel került beleltározásra: az Iparművészeti Múzeum által átadott anyag, a millenniumi kiállításra gyűjtött tárgyak - melyekről korábban már volt szóvalamint a Herman Ottó által a Kereskedelmi Minisztérium költségén gyűjtött tárgyak. 7 Ltsz.: 5202, 5220-5221, 5230-5231, 5233, 5255, 5374, 5376, 5379-5380, 5521, 5527-5529, 5531, 5533, 5539, 5540, 5542, 5544. 8 Ltsz.: 13031-13035, 13037, 13150-13151.
