Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Fogarasi Klára: Fényképgyűjtemény
Fényképgvűjtemény 739 később az Országos Börtönügyi Múzeummal.45 Az 1917. évi jelentésben arról olvashatunk, hogy - miközben a háború miatt a külső gyűjtés negyedik éve szünetelt az osztály a Magyar Királyi Államvasutak igazgatóságától megkapta a MÁV tulajdonában megmaradt több ezer bérletkép másodpéldányát.46 A képek azonban sem a leltározott, sem a leltározatlan anyag között nincsenek. A háborús eseményeket követően jött létre a margitszigeti hadikiállítás 1918-ban, amely szerb ásványi, növénytani, régészeti és néprajzi stb. anyagból állt, s amelyhez kétszáz fénykép is tartozott a tárgyak, festmények, nyomtatványok mellett. A felvételek többségükben a szerbek, ritkábban törökök, albánok, cigányok életének eseményeit örökítették meg, esetenként a katonaság front mögötti pillanatait. A fényképanyag egy részét 1958-ban Jugoszláviának adták át.47 Magánszemélyek, feltehetően a Néprajzi Társaság tagjai, illetve a Néprajzi Értesítő olvasóinak vásárlásra felajánlott fényképei is gazdagították a gyűjteményt. Neves fényképészek is éltek ezzel a lehetőséggel, mint például Sochán Pál, Plohn József és Kankovszky Ervin.48 A hivatásos fényképészektől vásárolt színezett felvételek igen drágák voltak. Chylin- ski György debreceni fotográfus fekete-fehér felvétele 4 korona, az olajjal színezett 24 korona volt 1903-ban. A nagyított 30*40-es színezett képekért pedig darabonként 60 koronát kért (Chylinski 1903).Viszonylag hosszú ideig gyakorlat maradt, hogy fényképezőgépeket és fényképeket kölcsönzött a fényképgyűjtemény magánszemélyeknek,49 s önköltséggel pártoló tagokkal fényképeztetett. Ez egyrészt jelentős számbeli gyarapodást eredményezett, másrészt az ország jóval több helyéről jutottunk felvételekhez. E munkakapcsolat nem mindig volt problémamentes: befektetett pénzüket a Néprajzi Osztálytól nem könnyen, csak hosszadalmas levelezés után tudták visszaszerezni a fényképészek, akkor is csak kompromisszumok árán.50 Ezért a fényképezést csak azok vállalták, akik megengedhették maguknak az átmeneti anyagi ráfizetést, illetve komolyabb távlati terveket próbáltak megvalósítani, mint például Plohn József vagy Haranghy György. Utóbbi anyagi csődje következtében ingóságait is elárverezték. Plohn fokozatos elszegényedéséhez közvetve a Néprajzi Osztály is hozzájárult. Plohn József többéves munkájának eredménye volt a Képek az alföldi magyar népéletből című képanyag, a kiadás azonban két esetben is Bátky egyértelmű, határozott elutasító magatartása miatt hiúsult meg. A néprajzi szakirodalom máig adós a mű kiadásával. A Plohn által ösz- szeállított képanyag, azaz 622 felvételének másolata ma a fényképgyűjteményben található. Az eredeti negatívokat és pozitívokat a Hódmezővásárhelyi Múzeum őrzi. Ez a 622 felvétele is csak tevékenységének kisebb része. (Plohn életművével kapcsolatban lásd Plohn 1992.) A gyűjtemény gyarapításával párhuzamosan folyt a muzeológiai feldolgozás. Semayernek a Néprajzi Értesítőben közzétett jelentései szerint vezetése alatt több ízben is rendezték a fényképgyűjtemény anyagát. „Újból rendezés alá került és felállíttatott az osztály fényképgyűjteménye” - írja 1910-ben (Semayer 1910c. 275). Több ízben olvasható a szám45 NMI 38/1923. 46 NMI 56/1918. 47 NMI 139/1919. A hadikiállítás további tárgyi anyaga - fegyverek, festmények - a Magyar Hadtörténeti Múzeumba került 48 Lásd NMI 23/1903; NMI 55/1909; NMI 48/1909; NMI 50/1921. 49 Például Csurogi Leó újságírónak (NMI 185/1914), Kőris Kálmánnak (NMI 83/1916). 50 Lásd a levelezést az NMI 36/1905, a 21/1906, a 9/1907 és a 29/1909 iktatószámokon.
