Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Árva Judit - Granasztói Péter: Inventáriumgyűjtemény
702 Árva Judit - Grariasztói Péter Az anyag feldolgozása is számítógépes adatbázisok segítségével folyik. Ezekben egy- egy leltár tényleges felvitele történt meg, tehát a tárgyi világ összetett szempontok szerinti, többváltozós statisztikai módszerekkel történő elemzése lehetséges. Eddig a keszthelyi és kiskunhalasi leltárak (az utóbbi például 19 ezer rekordból áll Dbase-ben, ami közel 36 ezer tárgynak felel meg) gépre vitele történt meg. 4 A feldolgozást a jövőben is csak a számítógépes adatbázisok alkalmazásával és fejlesztésével tartjuk elképzelhetőnek. Ezek bekapcsolása a múzeumi vagy világhálóba magától értetődik, ezzel a forráskiadást is ki lehet váltani. A tartalmi feldolgozás részét képezte az úgynevezett háztartási adatlap elkészítése is. Ennek fejléce az irat jellegét, keletkezési helyét és idejét, valamint az örökhagyó személyi adatait (név, születés és halál ideje, házasságkötés ideje, életkor, családi állapot, háztartás kora konkrétan, a vallás, nyelv, foglalkozás típusa, foglalkozás, társadalmi állás, társadalmi réteg, irat jellege pedig kódszámokkal megadva) tartalmazza. A vagyon szerkezetét a feldolgozás során kialakított nagyobb vagyoncsoportokra összesített, az inflációt is beszámító pénzértékben adja meg a háztartási adatlap. A vagyoncsoportok a következők: ház (a helyiségek számának megadásával); föld; állat (darabszámmal); ingóságok - bútor, ruházat, ágynemű, a háztartás eszközei, munkaeszközök, egyéb alcsoportok; készlet - anyag, élelmiszer alcsoportok; készpénz és összeírt vagyon; adósság; kölcsön és tiszta vagyon. Ilyen adatlapok a keszthelyi és tatai uradalom minden inventáriumáról, valamint Cegléd esetében készültek. A gyűjtemény anyagának összegyűjtésével és nyilvántartásba vételével párhuzamosan folyó tudományos feldolgozómunkát a gyűjtemény munkatársai és a forrásfeltárásban részt vevő vidéki néprajzkutatók és muzeológusok végezték. Kisebb tanulmányok készültek, de ezek nagyobb, átfogó kutatássá sohasem fejlődtek. E tanulmányok jelentős része egy-egy mezőváros, illetve egy-egy társadalmi réteg tárgyi ellátottságát elemezte (Benda 1984a; 1997a; 1997b; Bencsik 1979; 1993; Juhász 1985; 1989; Kocsis 1979; 1993b; Körösi 1984; Tóth 1983; Zólyomi é. n; 1996; 1997). Más vizsgálatok egyeden hagyaték iratanyagát dolgozták fel, rekonstruálva egy-egy ember családi viszonyait, gazdálkodását, mindennapjainak világát (Benda 1984b; Horváth D. 1987a; 1989; 1993; Zólyomi 1974). Több tematikus elemzés is született a múzeumban található inventáriumok alapján, amelyek közül Benda Gyula keszthelyi lakáskultúráról írott tanulmánya valósította meg leginkább a társadalomtörténeti megközelítésű vizsgálatot (Benda 1989b; Szilágyi 1987b). Két nagyobb, intenzívebb kutatás indult a gyűjteményben, az egyik a keszthelyi, a másik a kiskunhalasi iratokhoz kapcsolódik. Ezek várható eredményei már - a gyűjteményt kialakító koncepcióhoz kapcsolódva - pontos képet fognak adni a 18. század végének és 19. század első felének mezővárosi anyagi kultúrájáról és annak társadalomtörténeti összefüggéseiről. Több elméleti tanulmány is született a hagyatéki leltárak kutatásának problémáiról és kérdéseiről (Benda 1982; 1989b; 1992; Benda - Horváth D. 1987; Horváth D. 1987b; 1987c; Király 1991; Szilágyi 1978a; Szenti 1986). A felgyűlt ismereteknek azonban csak egy része került publikálásra, kisebb része kéziratokban őrződik, ám jelentős ismeretanyag csak tapasztalatként él a kutatókban. A leltárak tartalmi feldolgozása a kiinduló koncepció szerint összekapcsolta volna a szöveges források információit a múzeumban őrzött tárgyakkal. A kutatómunka során ezen elv háttérbe szorult. Az összegyűjtött írásos források által reprezentált, lefedett tájak és társadalmi csoportok nagy része alig szerepel tárgyaival a múzeum gyűjteményeiben. A történé4 A feldolgozott inventáriumok adatbázisának egy rekordjára lásd a 2. számú melléklet
