Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Árva Judit - Granasztói Péter: Inventáriumgyűjtemény
Inventáriumgyűjtemém 701 egyik feldolgozásra kiválóan alkalmas forrásegyüttes. Ekkor indult meg a hegyaljai mezővárosok levéltári anyagának kigyűjtése és feldolgozása Bencsik János vezetésével. 1990 után az ELTE BTK Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszék megalakulásával az inventáriumkutatás egyetemi műhelye is létrejött. Az egyetemen elsősorban a városi polgárság vagyonát és tárgyi kultúráját elemző tanulmányok születtek (Pécs, Sopron, Szombathely). A két kutatóhely közötti kapcsolatot Benda Gyula személye biztosította. A gyűjtemény kutatási koncepciójába illeszkedik Granasztói Péter kiskunhalasi vizsgálata. Ez a kutatás az Egy szabadalmas mezőváros lakáskultúrájának változása című OTKA-program (1995-1998) keretében zajlott, eddig közel 400 kiskunhalasi inventáriummal gyarapította a gyűjtemény állományát (Granasztói 1998; 1999). Az anyag tudományos feldolgozása kezdettől fogva párhuzamosan haladt a gyűjtéssel. Már az induló koncepció megfogalmazta, hogy a feldolgozást számítógépes adatrögzítés és többváltozós elemzési módszerek alkalmazásával kell elvégezni. Az is kezdettől nyilvánvaló volt, hogy az elemzéshez előtanulmányok szükségesek: alaposan fel kell tárni a hagyatéki leltárak készítésének gyakorlatát, tehát a gyámügy adminisztrációját a különböző jogállású népességi csoportoknál, az örökösödés problémáit. Kiemelten kell vizsgálni a forráskritika és statisztikai érvényesség problémáit. Meg kellett oldani az inventáriumokban szereplő tárgyak és fogalmak jelentéstörténeti problémáit. Ez utóbbi munka különösen nagy jelentőségű volt, s keretében több ezer dokumentációs cédula készült a Néprajzi lexikon tárgyszavai, a Czuczor-Fogarasi-féle szótár és tudományos összefoglaló művek alapján (JANKÓ 1902a; K. Csilléry 1972a). Ezek a munkálatok nélkülözhetedenek voltak a korabeli tárgyi világ megismeréséhez, strukturálásához, a kvantitatív elemzések elvégzéséhez. Ezek felhasználásával, illetve a keszthelyi inventáriumok elemzésével készült el egy tízpozíciós strukturált kódrendszer, amely mai napig a feldogozás alapja. Ezt egyre inkább átveszik más kutatások is. Kidolgozásában alapvető szerepet játszott Benda Gyula és Horváth D. Tamás (Benda - Horváth D. 1987). Az egyes inventáriumokban felsorolt tárgyak vizsgálatát egy hagyományos cédulamutatórendszer (tárgymutató) is segíti. Minden összeírt tárgyról külön cédula készült, amelyen a tárgy nevén és a rá vonatkozó szöveges információn kívül az inventárium leltári száma, a helység és a keletkezési idő szerepel. A cédulamutatók száma mintegy 4000, ezek a keszthelyi, illetve részben a tatai és ceglédi anyagról készültek. Számítógépes tárgyi adatbázis áll rendelkezésre a keszthelyi és a kiskunhalasi inventáriumokról. A gyűjteményi munka kezdettől fogva a számítógépes nyilvántartásra és feldolgozásra épült. Kezdetben kis teljesítményű gépekkel folyt a munka, majd az egyik első múzeumi személyi számítógép éppen e gyűjteménybe került. A számítógépes adatbázisok először Commodore kisszámítógépre készültek, majd DBASE, legutóbb pedig Microsoft Acces alapú adatbázisra. A beleltározott 10 633 inventáriumról egy, a gyűjtemény sajátosságait figyelembe vevő (például külön mező a levéltár és a levéltári jelzet számára), több szempontú keresésre alkalmas számítógépes nyilvántartás is készült. A szokásos keresési szempontokon túl (származási hely, keletkezés ideje, terjedelem, jelzet stb.) a személyi adatok (foglalkozás, jogállás) is felvitelre kerültek.3 Ez az adatbázis bármikor bekapcsolható a múzeumi közös nyilvántartó rendszerbe. 3 A nyilvántartási adatbázis mezőire lásd az 1. számú mellékletet. A foglalkozás szerinti megoszlást a 3. számú, a jogállás szerinti megoszlást a 4. számú táblázat mutatja.
