Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Árva Judit - Granasztói Péter: Inventáriumgyűjtemény
Inventáriumgyűiteménv 699 ki lakosság gazdaságának és háztartásának felszereltsége a XVJI-XX. században című kutatás, amitől azt remélte a Hoffmann Tamás felügyelete alatt Benda Gyula irányításával dolgozó kutatói gárda, hogy a néprajzi muzeológia tudományos eredményeit sikerül kapcsolatba hozni a társadalomtudományok egy sor ágának az elmúlt két-három évszázadra, illetve a jelenre vonatkozó megállapításaival és kutatási eredményeivel. A kutatás célja a falusi és mezővárosi népesség egész tárgyi világának feltárása, és ezen keresztül annak meghatározása volt, hogy a falusi lakosság különféle rétegeinek mindennapi életében hogyan jutnak egyre nagyobb szerephez az ipari eredetű fogyasztási cikkek. „Ez a vizsgálat tehát a falu és város ellentétének hosszú időtartamon át zajló folyamatát, különféle reprezentatív társadalmi típusok példáján elemezve, statisztikai módszerek igénybevételével egzakt módon képes ábrázolni. Lehetőséget ad arra, hogy a múzeumi gyűjteményekben őrzött néprajzi műtárgyak egykori értékét, illetve ezek változásait megbecsülhessük. Összeköti a néprajzi muzeológiát, a falusi és városi társadalmak történetét kutató történetírással, agrártörténettel és szociológiával.”2 A vizsgálathoz először 10-15 ezer inventárium összegyűjtését tervezték, melyek az anyagi kultúra 19. századi változásainak elemzését tették volna lehetővé. Az inventáriumok gyűjtési koncepciója és gyakorlata levéltárosok, illetve történészek bevonásával és véleményük kikérésével alakult ki (Maksay é. n.; Tóth é. n.). A gyűjtést a múzeum munkatársai által készitett további útmutató is segítette. A levéltári források kigyűjtése és másoltatása a következő irattípusokra terjedt ki:- hagyatéki ügyek iratanyaga: vagyis a vagyont lajstromszerűen felsoroló hagyatéki leltárak (hagyatéki összeírás, hagyatéki becsű, hagyatéki árverés), valamint az ezekhez kapcsolódó és értelmezésükhöz szükséges iratok (végrendelet, osztálylevél, móringlevél, házassági szerződés, parafernumok);- hagyatéki eljáráson kívül keletkezett lajstromos vagyonfelvételek és kapcsolódó iratanyaguk (csődeljárások iratai, vagyonbecsű, vagyonárverés, vagyonjogi peres iratok);- kárbecsűk. A levéltári kutatás időköre a gyűjtés kezdetén elsősorban az 1850 előtt keletkezett iratokra korlátozódott. Később az időkör az egész 19. századra kiterjedt, de a feudális kor anyagának sűrűsödési pontjai jelölték ki a későbbi gyűjtési időszak földrajzi területeit is. A kutatás az első öt évben a Dunántúlra és az alföldi mezővárosokra összpontosult, de már ekkor tervezték az egész történelmi Magyarország területére való kiterjesztését. Többször felmerült a határon túli kutatók, levéltárak bevonása, de gyakorlati problémák ezt nem tették lehetővé. Kivételt csak Kocsis Aranka gyűjtése jelentett a szlovákiai Vajkáról (Kocsis 1997). A tömeges kigyűjtés megfogalmazott célja miatt tervszerűen először a dunántúli nagybirtokok (Esz- terházy, Festetics, Széchenyi, Nádasdy), illetve az alföldi mezővárosok (Makó, Cegléd, Kecskemét, hajdúvárosok) rendezett és könnyen felgyűjthető iratanyaga került a gyűjteménybe. Ez megfelelt a kutatási irány által meghatározott tartalmi felosztásnak, ti. a falusi-paraszti és a mezővárosi-parasztpolgári rétegek társadalomtörténeti vizsgálatához szükséges történeti források összegyűjtésének és feldolgozásának. A gyűjtési koncepció értelmében mindenhonnan a teljes anyag felgyűjtése volt a cél. Időnként azonban a múzeum megvásárolta egyes ku2 Uo.
