Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Árva Judit - Granasztói Péter: Inventáriumgyűjtemény
INVENTÁRIUMGYŰJTEMÉNY ÁRVA JUDIT-GRANASZTÓI PÉTER A Néprajzi Múzeum inventáriumgyűjteméGyűjteménytörténet nye az időben legkésőbb létrehozott gyűjtemény a múzeumban. Az ország különböző levéltáraiban szétszórtan megtalálható és így nehezen felkutatható iratok másolatának gyűjteménye. A Magyar Tudományos Akadémia 1978-ban indította el VIII. tudományos főirányát, a Történelmi és kulturális emlékeink és hagyományaink komplex kutatása című programot. A kutatás célja a mezővárosi és falusi népesség anyagi kultúrájának vizsgálata volt az addig nem vizsgált hagyatéki összeírások, azaz inventáriumok összegyűjtése és elemzése révén. Az inventá- riumgyűjtemény az e program keretében végzett levéltári forrásfeltáró munka, tehát tudatos és rendszeres gyűjtés eredménye. A gyűjtemény létrehozásának előzményei azonban ennél korábbra, 1974-ig nyúlnak vissza. Ekkor a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum megszervezésének tudományos előkészítése során Hoffmann Tamás megbízásából megkezdődött a levéltári források, többek között az inventáriumok gyűjtése is. Ezt a kutatást a Szabadtéri Néprajzi Múzeum és a Néprajzi Múzeum 1976-ban történt szétválása után Hoffmann Tamás főigazgató a Néprajzi Múzeumban tovább folytatta (Rassy 1984. 221-222). A kutatás tudománytörténeti előzményei a történettudományban bekövetkezett szemléletváltozással hozhatók összefüggésbe. Előtérbe került az emberek mindennapi életének tanulmányozása, s vele a tömeges, statisztikailag leírható jelenségek vizsgálata. A szociológia, az antropológia és más társadalomtudományok elméleti fejlődése mellett ezt elsősorban a kvantitatív módszerek elterjedése és a tömeges adatfeldolgozás, a számítógép használata tette lehetővé. Az új módszerek egyben kibővítették a térbeli és időbeli összehasonlítás lehetőségeit, kitágították a felhasználható források körét is. Először az 1960-as években az anyakönyvek újszerű feldolgozási módszerének megteremtésével a történeti demográfia virágzott (Henry és a családrekonstitúciós módszer), majd a családtörténet hozott új eredményeket főleg Laslett és a cambridge-i iskola munkássága révén. Az 1970-es évek második felében az inventáriumok feldolgozásának igénye és lehetőségei kerültek a középpontba. A legkorábban a német néprajzkutatók érdeklődése fordult a hagyatéki leltárak felé. Új kutatásaik, felvetéseik és eredményeik komolyan befolyásolták a múzeumi inventáriumkutatás koncepcióját és céljait (Mohrmann 1984; Wiegelmann
