Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Tasnádi Zsuzsanna: Rajz- és festménygyűjtemény, nyomatgyűjtemény
668 Tusnádi Zsuzsanna tét adja. A rajzgyűjtemény kialakítására vonatkozóan más dokumentum nem maradt fenn. Jóval később az említett tanulmány megjelenése után, csak 1949-1950-ben választották szét a rajzokat és festményeket a fényképektől.1 A fényképek között körülbelül 6500 rajz és festmény szerepelt, ezeket az új rajzgyűjteménybe leltározták be. Közöttük van több mint 200 színezett fénykép, melyet - nem tudni, milyen megfontolásból - szintén a gyűjteménybe soroltak. A rajzgyűjtemény e törzsanyaga már nagyon sokféle tárgyat tartalmazott. Innen datálhatjuk létrejöttét, de gyarapodása már sokkal korábban, a néprajz és a Néprajzi Múzeum megszervezésének korai szakaszában elkezdődött. A rajzgyűjtemény első kezelője és muzeológusa, Cs. Sebestyén Károly kézbe veszi, rendezi, leltározza, elvégzi a rajzlapok revízióját, elkezdi a földrajzi, szak- és névmutató készítését. Cs. Sebestyén Károly írja meg a rajzgyűjteményről szóló első ismertetést is (Cs. Sebestyén 1954b. 287-294). Foglalkozik a néprajzi illusztrációk kérdésével (Cs. Sebestyén 1951. 463-464; 1954a. 90-92), de érdeklődik más intézmények néprajzi témájú rajzai, festményei iránt is.2 A jelenleg 20 467 tételből álló rajzgyűjtemény állományának összetétele nagyon változatos és sokrétű nemcsak a tematika, hanem a készítők és a használt technika szempontjából is. A ceruzadörzsöléstől az olajfestésig sokféle módszerrel készültek a gyűjtemény tárgyai, méretük pedig a bélyegnagyságútól a 2X3 m-es képekig terjed. A gyűjtemény több mint 60%-át néprajzkutatók, tudósok, festőművészek rajzai, grafikái, festményei alkotják. Ezek a paraszti kultúra egy-egy tárgyát (formáit, motívumait és stílusát), valamilyen népszokást és az ahhoz tartozó jeleneteket (ünnepek és életfordulóhoz kapcsolódó szokások), valamint a paraszti élet környezetét (településforma, építkezés stb.) dokumentálják. A gyűjtemény elsődlegesen nem képzőművészeti értéke miatt becses, hanem a különféle rajztechnikákkal készített, egy letűnt világ hírmondóiként megörökített tárgyak hiteles ábrázolása miatt. A rajzok, grafikák és festmények alkotói között festőművészek és tudományos kutatók is vannak. A festőművészek közül néhány művel szerepel Feszty Árpád, Garay Ákos, Benyovszky István, Edvi-Illés Aladár, Horváth Jenő, Juhász Árpád, Koszkol Jenő, Melka Vince, Undi Mária, Vastagh György, Zichy István és mások is, ám a felsorolás nem teljes. A tudósok közül is csak néhány nevet említek: Herman Ottó, Xántus János, Huszka József, László Gyula, Jankó János, Györffy István, Gönczi Ferenc, Gönyey Sándor rajzai is megtalálhatók a rajztárban. A rajztanárok is sok anyagot gyűjtöttek össze: Csete Balázs például több mint ezer rajzzal szerepel, de Vámszer Géza, Ács Lipót, Haáz Rezső, Tantos János és sokan mások is megtalálhatók a szerzők között. A rajz- és festménygyűjtemény másik nagy csoportját képezik a népi alkotóktól származó különféle grafikai rajzok, papírra készült alkotások; szabásminták, hímzésminták, emléklapok, papírkivágások stb. E munkák készítői különféle szakmák mesterei: asztalos, fafaragó, fazekas, kékfestő, mézes-bábos, szűrszabó, takács, hímzők, pingálók stb., de lehetnek diákok, falusi gyermekek, naiv festők is. Alkotóik eltérő iskolázottsága és a művek rendeltetése alapján még több alcsoportba oszthatók: mesteremberektől származó műhelyrajzok 1 EAD EA 2/1953. Adattári munkabeszámolók, 1953. IV. 30. 2 NMI 105/19540. Cs. Sebestyén Károly jelentése a Történeti Képcsarnokban tett tájékozódásról, 1954. II. 12.
