Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Szemkeő Endre: Az Ethnológiai Adattár dokumentációs gyűjteménye (EAD)
EAD gyűjtemény 665 például a nyilvántartásban és a kiállításrendező csoportnál is megtalálható. Megoldandó feladat összevetni s egy helyre csoportosítani ezt az anyagot. Az EAD gyűjteménycsoportjai között azokat, amelyek a múzeum működése során keletkeztek, de iktató- vagy egyéb leltári számmal nem rendelkező dokumentumokból állnak (kiküldetések, konferenciák, gyűjtőpályázat stb.), erős selejtezésnek kell alávetni, mivel könnyen előfordulhat, hogy ezeknek az iratoknak az első példányai már egy másik gyűjteménycsoportban is megvannak. Fenntartom azt a véleményemet is - amelyet az egyes gyűjtemények ismertetésénél már megfogalmaztam hogy azokat a történeti vagy idegen irattári anyagokat, amelyek a sors szeszélye folytán kerültek az EAD archívumba (Országos Magyar Képzőművészeti Társulat, Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége, Bibliográfia Központ), át kellene adni az Országos Levéltárnak, mert a törzsanyaguk ott van, s a kutatók is ott fogják keresni. Ez nemcsak a szakmai tisztesség kérdése, mivel a néprajznak egyáltalán nem profilja az előbb idézett anyag gyűjtése és tárolása, de rövid időre a férőhelygondokon is enyhítene. A selejtezés és más archívumba juttatás mellett, úgy vélem, bizonyos dokumentumok átkerülhetnének a néprajzi kézirattárba (EA), így például Xántus János, Bartók Béla, Kálmány Lajos, Vikár Béla stb. kéziratai s más egyéb kéziratok (feltehetően gyűjtések duplumai). Talán ezután lehetne a tiszta profilt kialakítani az EAD-ben, s az így megtisztított gyűjteményről - egy alapos és korrekt rendezés után - egy kutatást megkönnyítő levéltári, ha úgy tetszik, gyűjteményi ismertetőt alkotni. Mindezek mellett a Néprajzi Múzeum levéltári anyagát (NMI) ki kellene egészíteni a különböző szervezeti egységekben lappangó archivális anyagokkal. A múzeum levéltára akkor lenne teljes, ha a gazdasági és a többi osztály iktatott iratanyaga megfelelő selejtezés után egy fondban egyesülne. Vannak ugyanis adatok arra, hogy a magyar és nemzetközi osztálynak és egyéb részlegeknek voltak és vannak saját iktatott iratai. Úgy vélem, hogy művelődés- és tudománytörténeti szempontból feltédenül meg kell becsülni ezt a levéltárat, a feldolgozását meg kell gyorsítani, hogy a kutatók számára az iratokat hozzáférhetővé tehessük. Bár a kiállítási programokban a levéltári dokumentumok csak részben jelenhetnek meg kiállítási objektumként, de a kiállítandó tárgyak múltjának feltárásához gazdag forrásként hasznosíthatók. A személyi számítógépek fokozatos térnyerése az EAD gyűjteményekben kétféle módon jelenik meg a jövőben. Az elektromos adatrögzítés ma és a közeli jövőben a feldolgozás, gyűjteményismertetés, nyilvántartás eszköze lesz, és megkönnyíti a kutató minél teljesebb kiszolgálását. Azokat a gyűjteményeket, amelyeket címjegyzékek lajstromozásával tudunk feldolgozni (kiállítási cím, konferenciacím, gyűjteményre utaló cím stb.) a sok irat, segédlet helyett egy lemezzel a hálózaton keresztül tudjuk a kutató rendelkezésére bocsátani. A holnap új gyűjteménycsoportot hoz létre a számítógépes iratkezelés révén, fokozatosan iratokból le- mezkötegekbe tűnik át az archívum, s lehet, hogy eljön az az idő, amikor az EAD gyűjtemény egyetlen optikai lemezen lesz hozzáférhető a hivatalnok és a kutató teljes örömére. A megfelelő selejtezés, átadás és újabb gyarapodás után a következő 3 blokkban célszerű kialakítani az EAD csoportosítását. I. A Néprajzi Múzeum Levéltára 1871- A: központi irattár 1871— B: Ethnológiai Adattár (gyűjtőpályázat) 1952- C: könyvtár 1939-
