Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Forrni Ibolya: Kéziratgyűjtemény
Kéziratgyűjtemém 635 ben végzett bácskai, magyarnemegyei komplex kutatások eredményeit. Az 1950-es évektől a pályázatok anyagával kiegészülve közel 300 kéziratos munka, több tízezer kéziratos lap és fénykép gyűlt össze a népcsoportról, amelynek alapján a bukovinai székelység kultúrájának hagyományos, dunántúli letelepítésük előtti állapota térképezhető fel (DéGH 1955-1960; Belényesy 1958; Györgyi 1962b; Forrai 1986; 1987; Sebestyén 1989). A népi építészeti felmérések során 1966-1976 között az Országos Műemléki Felügyelőség vezetésével mintegy 2100 felmérés készült, a leírásokhoz tartozó műszaki rajzokkal, fényképekkel. A jelenkutatás dokumentumai a városi folklór adataival egyetemben csak igen kis számban találhatók a gyűjteményben (visszautalok az 1950-es évekbeli kezdeményezések eredményeire, valamint az 1980-as évek interjúsorozataira). A jelenkutatás nagyobb forráscsoportjai: a besenyőtelki kutatásból 89 életútinterjú (Őrszigethy-Szuhay 1990) s közel félszáz kisújszállási és keceli élettörténet. Délnyugat-Dunántúl mikrotájainak néprajzi kutatása - OTKA támogatással folytatott helyszíni néprajzi gyűjtés. A gyűjtemény 500 kéziratból áll, 379 település néprajzi adatait tartalmazza. A gyűjtemény anyagának földrajzi megoszlása A múzeum s benne a kézirattár gyűjtőtevékenysége a kezdetektől fogva kiterjedt mind a magyar, mind az európai és az Európán kívüli területek anyagára. A gyűjtemény etnológiai tárgyú forrásait földrészek és országok szerinti bontásban mutatja be a földrajzi katalógus. A műtárgygyűjtemények anyagához kapcsolódó útinaplók, tárgyjegyzékek, néprajzi leírások közül a legjelentősebbek: Xántus János, Jankó János, Bará- thosi Balogh Benedek, Bornemisza Pál, Biró Lajos, Fenichel Sámuel, Pápai Károly, Diószegi Vilmos, Tagán Galimdsán stb. kéziratai. A magyarországi nemzetiségekre vonatkozó adatok többsége Baranya és Békés megye területéről származik. A magyar anyagról az 1913-as helységnévtár adatai alapján készült földrajzi katalógus tájékoztat. A jelenlegi teljes leltározott állomány részletes adatait a 2. számú táblázat mutatja be. Az adatokból az alábbi kép rajzolódik ki: gyűjtési idő szerint az anyag többségében 1945 utáni, s így főleg az ország mai közigazgatási területéről való. Legbőségesebb anyag Pest (3116), Borsod (2849), Baranya (1882), Zala (1859), Somogy (1791), Vas (1588), Heves (1548), Jász-Nagykun-Szolnok (1497), Békés (1169), Szabolcs (1146), Veszprém (1137), Bihar (1120), Csongrád (1114), Zemplén (1110), Tolna (1039), Nógrád (1022) vármegye területéről van. A Pest megyei településekre vonatkozó kéziratok bibliográfiáját külön elkészítette Sándor Ildikó (Sándor 1975). A szomszédos országok magyarlakta területei is eltérő arányban képviseltek, így például viszonylag bőségesebb anyaggal rendelkezünk Erdély területéről és Moldvából, de igen kevés leírás szól a délvidéki települések lakóiról és a Felvidék északi vármegyéiről. Településenként is eltérő az adatolás. Legkutatottabbak a nagyobb nép- művészeti központok és vonzáskörzetük - például Miskolcról 174, Mezőkövesdről 116, Bajáról 61, Hódmezővásárhelyről 80 forrásunk van. Egy-egy régió, megye vagy egy település anyagát áttekintve igen színes tematikus megoszlást tapasztalunk. Egyes témák földrajzi adatolása is igen eltérő. Jól szemlélteti ezt a gyűjteményben található paraszti inventáriumok területi, vármegyék szerinti megoszlása (kö-
