Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Szuhay Péter: Földművelés-gyűjtemény
60 Szuhav Péter Az állattenyésztés téma- és gyűjteményi csoportja - noha valójában az is a gazdálkodás keretébe tartozik, és azzal szinte elválaszthatadan egységet alkot, mégis - önállóságának az az oka, „hogy az állattenyésztés a magyar nép életében fontos szerepet töltött be a múltban és még ma is jelentős gazdálkodási ág” (uo. 11). K. Kovács közel egy évtizeddel később, a Néptudományi Intézet szervezésében és keretén belül a magyar földművelő gazdálkodás addigi kutatástörténeti eredményeit összegezte, és a további kutatások lehetséges irányát jelölte ki (Kovács 1948b). „Amikor elismerjük - a fentiek alapján - azt a méreteiben és eredményeiben is számottevő munkásságot, amit tárgyunk ismerete érdekében szaktudományunk eddig végzett, mindenek előtt hangsúlyoznunk kell a gyűjtés modern szempontú, rendszeres és tervszerű továbbfolytatását. Erre van ma legnagyobb szükségünk, nemcsak azért, mert mint a fenti áttekintésből is kitetszik, sok téren még igen kevés történt népi mezőgazdaságunk érdekében, hanem legfőképpen azért, mert a közelmúltban végrehajtott földreform és társadalmi berendezkedésünk új alapokra való helyezése olyan rohamos változásokat idéztek már eddig is elő, hogy képtelenek leszünk a múlt állapotának felderítésére.” (Uo. 27.) Többek között hiányolja a népi talajmunkálataink, köztük a szántás monografikus feldolgozását. Meggyőződése, hogy „tanulmányoznunk kell szerszámkészletünket, mert csak így tudjuk szemügyre venni azt a munkateljesítményt, amit népünk a földművelő gazdálkodás során kifejt” (uo. 28). A termesztett növényekről külön-külön kell monografikus feldolgozást készíteni, különösen az olyan növényekről, mint a kukorica és a burgonya, amelyek noha új keletűek, de az „egykori kertművelési keretükből” a szántóföldi kapás, ekeműveléses termelési rendszerbe kerültek, „s hovatovább egyenlő rangot verekednek ki maguknak búzatermelésünk mellett” (uo. 28). Hasonló mondható el a takarmány- és az ipari növényekről is. A száz-százötven éves múltra visszatekintő zöldség- és gyümölcskertészetünk problémáinak tisztázását is sürgeti: „Egyik vidék káposztájáról, másik paprikájáról, zöldségeiről, hagymájáról vagy éppen dohánykertészetéről híres. Ezek a foglalkozások is sajátos egzisztenciákat (pl. a kukások rendjét) alakítottak ki.” (Uo. 28.) A szőlőkultúra és a gyümölcstermesztés ex- tenzív rendszeréből a belterjesebb termelési rendszer irányába ható változások feltárását is sürgeti. K. Kovács hiánylistája Tálasi István tanítványai jóvoltából nagyrészt szűkült. Ez a Néprajzi Múzeum földművelés-gyűjteményére is bizonyos értelemben hatott, mint ahogy azt elsősorban Boross Marietta és részben Vincze István, valamint Takács Lajos munkásságában látni fogjuk. Az 1931 és 1950 közötti korszak közel 600 darabos gyarapodása (1941-ig 302 darab, 1951-ig 280 darab) a korábbiakhoz képest jelentős, ennek hátterében részben a Néprajzi Osztály munkatársi gárdájának növekedése, a fiatal, immár néprajzos végzettségű kutatók alkalmazása állt. E korszak jelentős tárgygyűjtései közé tartozik Viski Károly 1932-es tihanyi és Boldva-völgyi gyűjtése (10 darab15, illetve 36 darab16 tárgy); Györffy István 1932- es Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei gyűjtései (12 darab tárgy17); Gunda Béla 1932-1933-as Békés megyei gyűjtése (14 tárgy18) és Boldva-völgyi gyűjtése (18 darab19 tárgy), valamint 15 Leltári számaik 130738 és 130752 között elszórtan találhatók. 16 Leltári számaik 131247 és 131373 között elszórtan találhatók. 17 Leltári számaik 131779 és 131809 között elszórtan találhatók. 18 Leltári számaik 131839 és 131849, valamint 132232 és 132342 között elszórtan találhatók. 19 Leltári számaik 132745 és 132882 között elszórtan találhatók.
