Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
II. A NEMZETKÖZI OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Vargyas Gábor: Óceánia-gyűjtemény
Óceánia-gyűitemény 563 egy 1913-ban átkerült a Régiségtárba; ezzel összhangban Jankó (1894a. 105) szintén 72 darabról szól „néprajzi statisztikájában”. A tárgyak között különösen a 27 új-zélandi és 6 Chatam- szigeti maori tárgy fontos, tekintettel arra, hogy nagyjából e körül az időpont körül zajlott le a hagyományos maori kultúra teljes átalakulása és megszűnése. Ezért mondja - joggal - van Hayekhez írt levelében Buller: „úgy vélem, az etnológiai tárgyak, amelyek napjainkra nagyon ritkává váltak, rendkívül értékesek lesznek a múzeum számára”. A gyűjteményből 3 tárgyat, 2 villantóhorgot (ltsz.: 4525 és 4527) és egy nagy fa fenékhorgot (ltsz.: 4523) tett közzé Jankó a Néprajzi Múzeum halászati eszközeiről írott cikkében (1892).18 A századforduló körüli időkben tűnik fel a leltárkönyvekben Giovanni Bettanin neve. A névből, a dátumokból és a helyszínekből ítélve Bettanin egyike lehetett azoknak a monarchiabeli olasz/dalmát(?) „régiségkereskedőknek”,19 akik a századforduló körül műtárgyak kereskedésére specializálódva működésük határait egész Ázsiáig kiterjesztették. A törzskönyv 1897-ben Singapore-i, 1908-ban viszont már fiumei kereskedőként említi. Fiume feltételezhetően szülővárosa, míg az ázsiai és óceániai kultúrák keresztútján fekvő kereskedőváros, Singapore ebben a korban majdhogynem szükségszerű állomás, ugródeszka, amelynek hatósugarából az ázsiai magaskultúrák és a Csendes-óceán szigetvilága egyaránt elérhetők. Bettanin anyagának döntő része Melanéziából, főként az egykori német gyarmatokról (Új-Guineán belül a teljes északkeleti partsáv Aitape-től a Ramu torkolatvidékén és az Astrolabe-öböl vidékén keresztül egész a Tami-szigetekig; ezenkívül a Bismarck-szigetek szinte mindegyike: Uj-Irország, Új-Britannia, Nissan és Tanga; a Salamon-szigetek egyes részei; Polinéziából a Tonga-szigetek; Indonéziából például Nias szigete és a Sulu-szigetcsoport) származik, de Fiumébe való hazatérte^) után „adriai tengermelléki” tárgyak is kerültek tőle a Néprajzi Múzeumba. Gyűjteménye - amelynek óceániai/ázsiai része 1897-ben, 1899-ben és 1904-ben, „adriai tengermelléki” része 1908-ban vétel és kis részben ajándékozás révén jutott a múzeumba - mind mennyiségre, mind minőségre nézve párját ritkítja: mintegy 1500-2000 tárgy,20 közöttük az Óceánia-gyűjtemény számos kiemelkedő darabja, amelyek közül e he18 Itt jegyezzük meg, hogy a horgok mellett Xántus gyűjtéséből bemutat még, mint a halászathoz kapcsolódó tárgyat, három darab „új-zélandi hálókötő tűt” is (ltsz.: 3899-3901). Ez azonban tévedés: a szóban forgó tárgyak valójában a délkelet-új-guineai Massim térségbe való mésznyaló lapátkák (lásd Var- GYAS 1979; 1980b). 19 Jankó (1900. 36) „Bettanin Lajos olasz kereskedő” gyűjteményét említi. A Lajos név biztosan téves, mert a leltárkönyvekben Bettanin Giovanni, azaz János néven szerepel. 20 A Bettanintól származó tárgyak törzskönyvi számai: 204/1897, 343/1899, 1031/1904 (nem számítva itt most az 1361/1908-as tételen szereplő 224 „adriai tengermelléki” tárgyat), amelyek óceániai, indonéziai és ázsiai anyagot is tartalmaznak. A törzskönyvi bejegyzés szerint az első tétel 1564, a második 155, a harmadik 388 darab, ami összesen 2107 tárgyat tesz ki. A törzskönyvben megadott leltári számok azonban sajnálatos módon nem vagy csak részben egyeznek a valódi leltárkönyvi tételekkel, ráadásul számtalan csere és selejtezés is bonyolítja a végleges szám alakulását. A Bettanin-féle tárgyak leltárkönyv szerinti tételszámai a következők: 13314-13491, 13538-13686, 13699-13782, 13784- 13931, 13933-14010, 14012-14019, 14021-14029, 14033-14084, 14086-14102, 14105-14161, 14170-14213, 14226-14235, 14238, 14246, 14266, 14268, 14273-14287, 14291-14345, 14347, 14353-14359, 14361-14383, 14386, 14398, 14409-14410. Ez az 1127 tárgy az 1897-es és 1899-es anyagot takarja, míg az 54322-54500, 54501-55174 és az 55182 számú tárgyak az 1904-es gyarapodást. Ez összesen 1978 tárgyat jelent, ami jól közelíti a törzskönyvben jelzett 2107-et. Ennek egy része azonban indonéziai és dél-, kelet-, valamint délkelet-ázsiai eredetű, tehát az óceániai tárgyak száma valahol 1500 körül lehet.
