Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
II. A NEMZETKÖZI OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Vargyas Gábor: Óceánia-gyűjtemény
558 Vargvas Gábor Biró az Astrolabe-öbölben a berlinhafeninél kitaposottabb utakon járt, mert Fe- nichel gyűjteménye lényegében már feltárta a térség anyagi kultúráját. Mégis, amiben Biró messze felülmúlt minden korabeli gyűjtőt, így Fenichelt is, az a tárgyakhoz mellékelt részletes jegyzetanyag, ami a tárgyak készítésére és használatára, az előállitás módjára és helyére, a helyi megnevezésekre, beleértve ebbe a minták neveit, is kiterjed. Biró az, aki először leírta például, hogy egy tárgy készítési helye nem egyezik meg feltétlenül a megszerzés helyével, ő az, aki elsőként felhívta a figyelmet a térség kiterjedt cserekereskedelmére, arra, hogy vannak tárgykészítő és tárgyfelhasználó központok. Figyelme a lepkék és bogarak sorozatát gombostűre szurkáló entomológus pontosságával terjedt ki szinte minden részletre, ami a tárgyakat illeti, sőt, a rovarok sorozatához hasonlóan igyekezett minden egyes tárgytípusból sorozatokat szerezni, hogy a díszítés változatosságát és a készítők szerinti egyes eltéréseket is dokumentálhassa. Mégis, mint az előzőekben már említettük, gyűjtése néhány tekintetben elmaradt Fenichelé mögött - ami a tengerparti, igen korán gyarmatosított kultúra gyors változására utal. 1897-1898-ban egyéves „sötét lyuk” található Bíró tevékenységében. Valószínű, hogy ezt a teljes évet Új-Guineán kívül töltötte. Tudjuk például, hogy elutazott Singapore-ba, hogy magát gyógyíttassa, hogy pihenjen és készleteit feltöltse. Azt is tudjuk, hogy Jáván is járt, és meglátogatta a világhírű buitenzorgi füvészkertet. 1899 júniusában ismét Új-Guineában tűnt fel, ezúttal a Huon-öböl vidékén, Simbangban, ahol szintén több mint egy évet tartózkodott. Simbangból, amely Finschhafen mellett fekszik, s ahol az egyik legkorábban alapított lutheránus misszió található, Biró módszeresen végiglátogatta a teljes félszigetet. Gyűjtött a hegyvidéki kaiok között, a tengerparti jabimoknál, a Tami-szigeteken és a Huon-öböl északi partján lakó bukawáknál. Biró e vidéken valóságos kincsesbányára bukkant. A térség egyrészt egyike volt a leghíresebb, eredeti stílussal rendelkező, nagyszámú tárgyat előállító új-guineai kézműves- és kereskedőközpontoknak, másrészt néprajzi szempontból szinte teljesen szűz terület volt. Biró gyűjtői vénája itt bontakozott ki teljes egészében: tárgysorozatokat állított össze, s hozzájuk szinte tökéletes kis tárgymonográfiákat mellékelt. Ezek közül a jabim dobokról szólót Bodrogi Tibor publikálta angol nyelven (BODROGI 1949). Mintegy 500 darab tárgyból álló gyűjteménye 1900 februárjában érkezett meg a múzeumba. Bár eredetileg ezt a gyűjteményt is publikálni akarták, ez sajnálatos módon valami okból elmaradt, s máig kiadásra vár. Egy részét, a művészeti szempontból legérdekesebb részt azonban Bodrogi kandidátusi disszertációjában részletesen feldolgozta. 1899 szeptemberében Biró elhagyta a Huon-öblöt, és visszatért az Astrolabe- öbölbe, ahol 1900 májusáig tartózkodott. Itt további, kiegészítő gyűjtést végzett, ami azonban már nem került be leírójegyzékébe, és máig publikálatlan. 1900 januárjában újabb változás következett Biró életében. Új-Guineába érkezett Robert Koch, a későbbi Nobel-díjas tudós, a malária kórokozójának felfedezője. Biró összebarátkozott vele, és 1900 májusában egy hónapos körutat tettek Új-írországban, egy munkástoborzó hajón (lásd például Bíró 1924. 159, 161-165, 177; 1932. 225, 228-229). Bár Bírónak itt sem sok ideje, sem - gazdagabb útitársaival szemben - sok pénze nem volt, mégis szép gyűjteményt hozott össze. A tárgyakhoz, főleg a halotti emlékszobrokhoz, a malan- ganoVhoz ugyan nem tudott helyszíni adatokat gyűjteni, ezt azonban később, az Astrolabe- öbölben dolgozó új-írországi vendégmunkásoktól pótolta. így született meg újabb kismonográfiája, amit ugyancsak Bodrogi publikált angol nyelven (Bodrogi 1971a).
