Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
II. A NEMZETKÖZI OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Vargyas Gábor: Óceánia-gyűjtemény
Óceania-gyűitemény 555 nia-gyűjtemény továbbra is „halott” gyűjtemény, s ezen a helyzeten a rendszerváltás óta eltelt egy évtized sem változtatott érzékelhetően. A fentiek értelmében természetesnek tekintGyŰjteménytÖrténet hetjük, hogy az Óceánia-gyűjtemény megalapozója, a gyűjtőként is, etnográfusként is méltatlanul kevéssé ismert, elfeledett Fenichel Sámuel (1868-1893) Német Új-Guineában kezdte meg tevékenységét. Ami keveset életéről és haláláról tudunk, Bodrogi Tibor összegezte 1954-ben, magyar nyelvű cikkében (Bodrogi 1954a). A bukaresti Nemzeti Múzeum Régészeti Osztályának fiatal magyar custosa és preparátora 1891-ben, egy német magán- vállalkozó, Alfred Grubauer által szervezett és finanszírozott expedíció keretében jutott ki Északkelet-Új-Guineába, az egykori Friedrich-Wilhelmshafen, a mai Madang környékére, az Astrolabe-öbölbe. Az expedíció célja ornitológiái és természetrajzi gyűjtés volt, elsősorban az ekkor rendkívül jövedelmező paradicsommadár gyűjtése. Az expedíció dilettáns vezetője mellett a szakképzett Fenichel feladata a természetrajzi gyűjtések végzése és a konzerválás volt. 1891. december 22-én érkeztek meg Singapore érintésével az Astrolabe-öbölbe. Itt először Erimában, majd Bogadjimben laktak, a rajnai missziós társaság orvosánál, W. Frobeniusnál, végül december 31-én átköltöztek Konstantinhafenbe. Itt Fenichel megkezdte a gyűjtést, s csakhamar bejárta az egész környéket, beleértve ebbe az akkor még teljesen ismeretlen Finisterre-hegység előnyúlványait is. Máig nem tisztázott okok miatt Grubauerrel való együttműködése hamarosan megszűnt: összevesztek, s az amúgy is beteg Grubauer márciusban visszatért Európába. A pénz és megélhetés nélkül maradt Fenichel, aki az expedíció kedvéért bukaresti állásáról is lemondott, nem akarta útját feladni. A budapesti Nemzeti Múzeumhoz fordult, és felajánlotta szolgálatait. Egyezségük értelmében ettől kezdve Fenichel a múzeum számára gyűjtött, és hazaküldött természetrajzi és etnográfiai gyűjteményének ellenértékét a múzeum átutalta számára Új-Guineába. Bár Fenichel helyzete így stabilizálódott, mégis állandó anyagi gondokkal küzdött. Átköltözött egy pápua faluba, Bonguba,5 és szinte akaratán kívül, kényszerből, az állomásozó néprajz egyik legelső művelőjévé vált. Tevékenységéről levelekben számolt be a múzeum vezetésének. Innen tudjuk, hogy a helyi nyelvet néhány hónap elteltével már folyékonyan beszélte, s hogy a Bongu-beliekkel együtt élve és étkezve végezte gyűjtőmunkáját. Érdeklődése a természetrajz mellett az etnográfia iránt is feltámadt. 1893. március 6-án, Stephansortban bekövetkezett haláláig, 15 hónap alatt páratlan néprajzi gyűjteményt hordott össze, amely az őt követő Biró Lajos gyűjteményével együtt a Néprajzi Múzeum óceániai és azon belül is világhírű Astrolabe-öböli gyűjteményeinek alapjául szolgál. Fenichel gyűjteménye a hagyatékát kezelő J. S. Kubary6 segítségével Berlinen keresztül jutott haza. A múzeumi törzskönyvben 1895-ös bejegyzéssel szerepel a 142., illetve a 5 Itt élt 1871-1872 és 1876-1877 között, illetve 1883-ban a terület első kutatója, az orosz Mikluho- Makláj is (magyarul lásd Miki.uho-Maklaj 1962). 6 J. S. Kubary a mikronéziai Karolina-szigetekről írott máig alapvető monográfia (Kubary 1889) szerzője, Fenichel halálakor a konstantinhafeni állomás vezetője és ilyen minőségében hagyatékának kezelője.