Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
II. A NEMZETKÖZI OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Wilhelm Gábor: Ázsia-gyűjtemény és Indonézia-gyűjtemény
Azsia-gyűjtemém és Indonézia-gyűitemém 531 A 2. világháború után több évtizedig politikai okokból még nehezebb helyzetbe került a távoli népektől való tárgygyűjtés, expedíció, mint a két világháború közötti időszakban. Az egyik kivétel, az igazi áttörés az Azsia-gyűjteményen belüli gyarapítás tekintetében Diószegi Vilmos nemzetközileg is híressé vált, csaknem száz darabból álló sá- mántárgy-gyűjteményének a létrejötte volt. Ezek a tárgyak Dél-Szibériából és Mongóliából származnak, és Diószegi négy gyűjtésének eredményei 1957-től 1964-ig. Diószegi a Néprajzi Múzeum munkatársaként járta be ezeket a vidékeket. 1957-ben és 1958-ban három-három hónapot töltött burjátok és szibériai törökök között, 1960-ban Mongóliában, majd 1964-ben az Altaj hegységben kutatott. Több ezer fényképet készített,104 és csaknem száz tárgyat gyűjtött. Diószegi sámángyűjtéseinek és tárgyi anyagának a jellegzetessége a gyűjtés korszakából, tágabb kontextusából adódik. Abban az időszakban a szibériai sámánok már több évtizedes üldöztetést, valamint tevékenységük teljes tiltását tudhatták maguk mögött. Diószegi így elsősorban a sámánsírokban talált, a használatból régen kikerült viseletdarabokat és eszközöket menthette meg a múzeum számára. Ugyanakkor még sikerült találkoznia olyan, korábban sámánként működő idős személyekkel, akik e tárgyak készítését, használatát, szimbolikáját az emlékezetük alapján részletesen ismertetni tudták vele. 1960-ban 71 mongóliai sámántárgyat (ltsz.: 60.96.1-60.96.71) hozott a múzeumnak, köztük ritkaság számba menő teljes mongol és tuvai sámánfelszereléseket. 6 darab szintén mongol sámántárgyat (ltsz.: 60.97.1-60.97.6) Rincsen professzortól kapott a gyűjtemény. Diószegi 1962-ben leltározta be a Szibériában gyűjtött 12 sámántárgyat (ltsz.: 62.156.1- 62.156.12). Halála után leltároztak be még 10 darab általa gyűjtött sámántárgyat (ltsz.: 72.135.1-72.135.10). 1963-ban Molnár Benő hivatalosan járt gyűjtőúton Vietnamban, és 19 tárggyal gyarapította a gyűjteményt (ltsz.: 68.84.1-68.84.19). 1965 és 1969 között csupán látszólagos a tárgygyarapodás. A leltárkönyvben szereplő tárgyak ugyanis raktárrendezési számot kaptak, azaz már korábban meglévő, de raktár- rendezéskor előkerült szám nélküli (ltsz.: 68.123.1-68.123.1223) vagy egy közös számon beleltározott tárgyak (például nyilak, amulettek) jelentek meg új számon.105 1972-ben jubileumi kiállítást rendezett a múzeum. Ezen nemzetközi anyagot is bemutattak az „őstársadalmak” téma köré szervezve. 1980 decemberében azután állandó nemzetközi kiállítás nyílt meg Az őstársadalmaktól a civilizációkig címmel, az Ázsia-gyűjteményből Amur-vidéki, kirgiz, japán, kínai és indiai tárgyakat mutatva be. A kiállítás előkészítése magával vont egy cseresorozatot, melynek során ázsiai és óceániai tárgyakat és tárgysorozatokat cserélt a múzeum elsősorban amerikai tárgyakra a belga Emilé Deletaille-jal és a svájci amerikai Everett Rassigával. 1981-ben értékes, 65 darabból álló gyűjteményt (ltsz.: 81.125.1-81.125.65) kapott a múzeum Kardos Tatjánától Laoszból. 1984-ben csere révén jutott hozzá egy 117 darabos japán gyűjteményhez (ltsz.: 84.49.1-84.49.117), melynek törzsanyaga egy babagyűjtemény. 1985-ben ajándékként kapott a múzeum egy nagyméretű kazak jurtát (ltsz.: 85.80.1— 85.80.174) berendezéssel együtt. 1987-ben Vértes László régész hagyatékából 5 indiai, perzsa, kínai tárgy került a gyűjteménybe. 104 1958-as és 1960-as fotói: F 139238-150912, F 168437-169832; 1964-es fotói: F 190424-190757. 105 1968-ban a számuk elérte a kétezret.
