Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
II. A NEMZETKÖZI OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Földessy Edina: Afrika-gyűjtemény
Afrika-gjü]temény 499 1927-ben Banda Vilmos, a „nép fiaiból” álló, négy évre tervezett földkörüli expedíciójának céljául tűzte ki a múzeumi néprajzi gyűjtemény bővítését is. A Néprajzi Múzeum akkori vezetőjétől, Bátky Zsigmondtól kért a gyűjtéshez néprajz és régész szakos tanár kísérőt. Bátky ugyan nem tudta teljesíteni a kérést, de nem zárkózott el a további kapcsolattól.80 Az ügyre ezután soha nem tértek vissza. A szomorú gazdasági helyzetre hivatkozva - amikor nincs mód tengerentúli anyag vásárlására - utasította el a múzeum 1931-ben dr. Walter Edlinger Windhuk előnyös áron ajánlott busman néprajzi tárgyait. Windhuk - talán vigaszdíjként - egy kőbaltát meg ásványokat küldött ajándékba az Ásványtárnak.81 A busman kőbaltát azonban a Néprajzi Múzeumba leltározták be. A tárgyszerzések meghiúsulási listájában egy olyan eset is található, amikor a múzeumnak nem pénzébe, hanem egy állami kitüntetés kijárásába került volna egy gyűjtemény. Hans Paschen, Kamerunban gyűjtő berlini férfi ugyanis csak ennek fejében kívánta átadni tárgyait. A múzeum jónak tartotta a gyűjteményt, s szabadkozva bár, hogy a kitüntetés a minisztériumtól függ, arra biztatta Paschen urat, küldje el a tárgyakat múzeumi költségen. S ha nincs érem, a tárgyak visszakerülnek hozzá.82 Ennek az ügynek sem lett folytatása. A Néprajzi Múzeum fennállása óta a nemzet- KiÓllítÓSok közi gyűjteményből öt állandó kiállítást rendeztek. A kezdetek kapcsán már említett első, Csillag utcai kiállítás után következett az iparcsarnoki, ahová a múzeum 1905-ben költözött. Az első állandó kiállításhoz hasonlóan a tárgyak itt is raktárszerűen kerültek bemutatásra. A kiállítások rendezési elvében változást a harmadik állandó kiállítás hozott, amelyet - egyéves előkészület után - 1927-ben nyitottak meg a múzeum által elfoglalt Könyves Kálmán körúti gimnáziumi épület második emeletén.83 itt az előző kiállításhoz képest „jóval kevesebb, de gondosan válogatott, restaurált” anyagot mutattak be, melynek válogatásakor az esztétikai elvekről sem feledkeztek meg. Ez utóbbiakról Bátky így fogalmaz: „E szempontokat azonban tudatosan nem toltuk előtérbe, amire különben nem egy, újonnan átrendezett nyugati, különösen német múzeum nyújtja mostanában a csábító példákat. Művészeti gyűjteményekben tiszteljük ezt a törekvést - ahogy a németek is főleg ezekben adnak erre példát -, de néprajzi gyűjtemények igénytelenebb tárgyainak ily egyénies kezelése, beállítása ellenkezik a néprajz ama tételével is, mely szerint a nép a maga alkotásaiban nem szereti, sőt nem tűri az egyénieskedést. A nép maga is tömegfogalom s a köréből származó gyűjteménynek is e fogalomhoz kell simulnia s az állandó kiegyenlítődést tárgysorozatokkal kell igazolnia.”84 A harmadik nemzetközi állandó kiállítás (1927-1942) tizenegy terméből három termet szenteltek afrikai tárgyaknak. A kiállításon ötvözték a földrajzi régiók és a tárgykategóriák szerinti bemutatást. A Földközi-tenger melléki kultúrákban, ahol a mohamedán Kelet 80 NMI 68/1927. Banda Vilmos, Szeged expedíciós úttal kapcsolatos ajánlata. 81 NMI 70/1931. Dr. W. Edlinger DNY. Afrika, részére köszönőlevél a Néprajzi Tárnak küldött kőbaltáért. 82 NMI 85/1911. Hans Paschen, Berlin, nyugat afrikai gyűjteményt ajánl fel. 83 Bár a tengerentúli nemzetközi kiállítást a magyar állandó kiállítással egyszerre, 1926-ban szerették volna megnyitni, az egyes emeleti helyiségeket még elfoglaló lakók miatt ez az elképzelés meghiúsult A kiállítást egyébként a magyar anyaggal egyenértékűnek tartották, és hasonló terjedelműre tervezték. NMI 6/1925. Jelentés a Néprajzi Osztály 1924. évi állapotáról. 84 NMI 77/1927. 1924-1927. évi összefoglaló jelentés a Főigazgató számára.
