Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
II. A NEMZETKÖZI OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Földessy Edina: Afrika-gyűjtemény
Afrika-gyüitemény 495 Tárgycserék és tárgykölcsönzések Az Afrika-gyűjteményt érintő első, a bécsi Hofmuseummal 1889-ben lezajlott cseréről már esett szó. Adattári iratok bizonyítják, hogy a cseretárgyak kiválogatása a Teleki-anyag nemzetiségi felosztásán alapult, arányos megoszlással a gyűjtött mennyiséghez képest. így a gyűjteményben 121 darabbal legjobban reprezentált kikuju népcsoport tárgyaiból adták cserébe a legtöbbet (23 darab), a 92 maszai tárgyból tízet, a többi, tíz és negyven közti tárggyal szereplő népcsoport anyagából pedig egy-három darabot.58 Időrendben a következő csere 1896-ban történt, amikor egy szarvasagancsból faragott lőportartóért egy maszai lándzsát kapott az ajándékozó.59 Azt nem sikerült kideríteni, vajon melyik gyűjtőtől, milyen gyűjteményből származott a lándzsa. Ez az eset egyedinek mondható, ilyen jellegű csere a későbbiekben nem fordult elő. A múzeum a további cseréknél nem minden esetben járt el olyan körültekintően, mint a Teleki-tárgyak esetében. Sokáig nem is volt rá alkalom, mivel csak az 1950-es évektől jelentek meg olyan hazai gyűjtők, majd a hetvenes évektől olyan külföldi gyűjtő-kereskedők, akikkel a múzeum csereügyleteket bonyolított le. A cserékre - művészeti szempontból tekintve - a két legkvalitásosabb afrikai anyag, a Torday- és a Fuszek-gyűjtemény tárgyaival került sor a leggyakrabban. Ugyanakkor afrikai anyagot az Ázsia- és az Óceánia-gyűjteményből elcserélt tárgyakért is kapott a múzeum. A cserék indoklásaként az Afrika-gyűjtemény hiányosságainak kiküszöbölése, a készülő ötödik nemzetközi állandó kiállítás anyagának összeállítása szerepelt. Egyelőre lehetedennek bizonyult minden idevágó iratanyagot felkutatni és szálat végigkövetni, ezért csak pár kiragadott példa álljon itt cserékről, kölcsönzésekről. 1948-ban a Természettudományi Múzeum kért két faszobrot letétbe az ott rendezendő Afrika-kiállításához. Két kameruni fétist (ltsz.: 135148 és 135163) adtak át Vértes Lászlónak a Fuszek-gyűjteményből, de nem kiállítási letétként, hanem további rendelkezés idejéig.60 Végigkövetve a tárgyak ezutáni sorsát, szövevényes történet kerekedik ki. A leltárkönyv adatai és a Fuszek-gyűjtemény nagyobb részének bekerülésekor készített lista szerint a 135163 leltári számú tárgy nem is kameruni fétis, hanem a libériái mendi törzstől származó takaró. A 135148 leltári számú szobor sorsát kronológiai sorrendben próbáljuk meg követni. A tárgyat tehát a Néprajzi Múzeum 1948-ban a Természettudományi Múzeumnak letétbe átadta, majd 1956-ban (újra) megszerezhette Vértes Lászlónétól, immáron vétel útján (új ltsz.: 56.74.1). A tárgy az 1982-es revízió alkalmával még megvolt, de az 1997-es revíziónál már nem került elő. Külön érdekesség, hogy a 135148-as leltári számot 1961-ben törölték a leltárkönyvből.61 A Radics Ferenc főigazgató által aláírt iratból kiderül, hogy a két kameruni fétisen kívül a Néprajzi Múzeum 1950-ben további hat tárgyat bocsátott a Természettudományi Múzeum, illetve személyesen Vértes László rendelkezésére az afrikai kiállításhoz: négy nyilat,62 egy bárdot (ltsz.: 145671) és egy rézmaszkot (ltsz.: 13766263). A tárgyakról annyit tudni, hogy „1956. október 24-én az ellenforradalom pusztításai következtében elégtek, illet58 NMI 10/1889. A Teleky-gyűjtemény (Afrika) nemzetiségi katalógusa. 59 NMI 14/1896. Tárgycsere Csikó Katnuttal. 60 NMI 348/1948. Természettudományi Múzeum kér kiállításra tárgyat. 61 NMI 863-0866/1961. 62 Ltsz.: 145667,145668, 145669 és 145670. 63 Ez a leltári szám szerepel helytelenül a tárgy leltárból való törléséről szóló iraton. A helyes leltári szám: 136662.
