Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
II. A NEMZETKÖZI OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Földessy Edina: Afrika-gyűjtemény
Afrika-^iüiteménv 483 Nem maradt viszont egyetlen tárgy sem az Afrika-gyűjteményben a Néprajzi Osztály alosztályaként működő Embertani Osztály14 anyagából, mely - az ókori anyaghoz hasonlóan - szintén kikerült a múzeum gyűjtőköréből. A csontmaradványok ásatások, más múzeumi osztályokról (Régiségtár) való átadások és tengerentúli gyűjtések útján érkeztek. A teljes anyagot 1941-ben a Régészeti Osztály kapta meg.15 A gyűjtemény szerkezetének tudatos formálására több kísérlet történt, melyekről dokumentumok tanúskodnak a Néprajzi Osztály levelezésében. 1895-ben Jankó egy Szán- thai nevezetű, madagaszkári utazásra készülő személynek azt az útmutatást adta, hogy a sziget mindkét népétől (hóvá és szakalava) az egész nép életét bemutató, mindennemű felszerelésekből szedjen össze teljes gyűjteményt. így a ház (sátor, kunyhó), ruházat (hétköznapi, ünnepi, harci), vallás (babonatárgyak, bálványok), foglalkozások (különösen pásztorélet, vadászat, halászat, hadviselés, primitív földművelés és erdészet eszközei), a házasságkötés, a temetkezés tárgyai, zeneeszközök, táncdíszek szerepeltek a listán. Mivel ez időben a Néprajzi Osztály csontleleteket is gyűjtött, Jankó egész csontvázat és koponyát is kért. Kérése szerint minden tárgyhoz cédula mellékelendő névre, rendeltetésre, a gyűjtés helyére és idejére vonatkozó információval. Jankó ekképpen fogalmaz: „Szóval nem czifraságok vásárát, hanem rendszeres gyűjtést kérünk; nem egyféle tárgyakból nagy sorozatokat, hanem mindenfélékből jellemző példányokat kérünk, hogy az egész népéletről kapjunk képet, s nem egyes részletekből kimerítő sorozatokat, mely utóbbi csakis nagy múzeumoknak lehet czél- ja.”16 Jankó a várható költségeket is megadta. A Néprajzi Osztály 1886-os keretéből a kiszámított költség egynegyedét-felét kívánta biztosítani. A fennmaradó részt a Nemzeti Múzeum igazgatójától kérte, csakúgy mint hivatalos felkérést, ajánló- és megbízólevelet Szánthai számára. Ez a gyűjtemény - ha egyáltalán létrejött - soha nem került be a Néprajzi Múzeumba. A meghiúsulás oka ismeretlen, további levelezés az ügyben nem található a múzeum irattárában. 1897-től új lehetőség nyílt a tengerentúli gyűjtemény gyarapítására, melyet Jankó nagy lelkesedéssel próbált kiaknázni. Negyedéves jelentésében így írt erről: „Nem kevésbé örvendetes esemény osztályunk jövő fejlődésére nézve, hogy a mire már évek során át vágyódtunk Igazgató Úr Ő Méltósága teljesedés felé vitte, a midőn egyik bécsi tartózkodása alkalmával az illetékes fórumoknál kieszközölte, hogy ezentúl a cs. és k. tengerészet ún. iskolajáratai alkalmával a hajóorvosok necsak a bécsi udvari múzeumoknak, hanem ugyanazon feltételek mellett a mi múzeumunknak is gyűjtsenek ethnographiai tárgyakat és hogy ily czél- ból már is 150 aranyforintot adtunk ő Felsége »Zrínyi« nevű hajójának, mely D-Amerika keleti és Afrika nyugati partjait látogatja meg.”17 A 19. század közepétől az osztrák kereskedelmi hajórajok mellé hadihajókat állítottak kísérőként, és gyorsjáratú misszióhajókat is járattak diplomáciai feladatok és kereskedelmi célok ellátására. A flottában kezdetben kevés magyar szolgált, de az 1889-es véderőtörvény után számuk megnőtt. Az 1. világháború előtti évben a magyarok aránya a legénység 14 A Néprajzi Tár 1932-ben vette át a Régészeti Osztály embertani anyagát. Ezután minden ásatásból az antropológiai anyag automatikusan a Néprajzi Tár embertani gyűjteményébe adatott át NMI 50/1932. Az antropológiai anyag átszállítása a Néprajzi Tárból a Régészeti Tárba. 15 NMI 9/1942. Jelentés a Néprajzi Múzeum 1941. évi működéséről. 15 NMI 25/1895. Jelentés Szánthai madagaszkári gyűjtő ajánlatáról. 17 NMI 65/1897. Jelentés az 1897. 2. negyedévről.
