Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
II. A NEMZETKÖZI OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Kerezsi Ágnes: Európa-gyűjtemény
Európa-gyűjtemény 475 meny (például albánok), a tárgyak többsége textília, azon belül is egyes darabok, nem pedig teljes öltözetek, s nem tudják megfelelően reprezentálni az adott nép kultúráját, népművészetét, az etnikai csoportjaik között meglévő különbségeket, hanem jó esetben annak csak egyes részleteit. Általában az Európa-gyűjteményben, kivéve a már többször említett finnugor-gyűjteményt, a textilek vannak többségben, dominálnak a kendők, főkötők, ugyanakkor lakástextíliát alig tartalmaz. Viszont a viseletdarabok is olyanok, hogy teljes öltözet alig állítható össze belőlük. Az egyes népek gazdasági tevékenységét, háztartását, társadalmi tagolódását vagy hitvilágát reprezentáló tárgyaink száma még az előzőeknél is kevesebb. Sajnos nem túl jó a gyűjtemény ismertségi állapota, szakirodalmi feldolgozottsága sem. Az Európa-gyűjtemény finnugor tárgyai, különösen az obi-ugor tárgyak jelentős része feldolgozásra került, és kiállításokon is szerepelt. Kodolányi János összeállításában sajtó alatt van a Jankó oroszországi kutatásait dokumentáló kötet, a műtárgyak katalógusával. Az ud- murtok (votjákok), komik, a mordvinok, a marik (cseremiszek) és a balti finn népek anyaga már kevéssé ismert, nem kerültek be a nemzetközi tudományos vérkeringésbe. Ezért is tartom időszerűnek és hasznosnak a finnugor tárgykatalógus elkészítését. Az Európa-gyűjtemény többi tárgy kollekció ja azonban még alig került feldolgozásra, és a kiállításon szereplő műtárgyak száma is jóval kevesebb, mint a finnugorok esetében. Kivételt képez az a néhány osztrák és német bútor, amelyeket Csilléry Klára részben feldolgozott. Az európai tárgyak közül egy-egy a Néprajzi Múzeum kénesei című kiadványban publikálásra került (Kodolányi 1972a), de összességében a tárgyak sem kiállítva, sem publikálva nem voltak. Természetesen a kép teljessé tételéhez az is hozzátartozik, hogy a tárgyak esetlegességéből fakadóan igen nehézkes a kiállításuk. Természetesen vannak olyan tárgycsoportok, mint például híres elődök vagy jeles magángyűjtők darabjai, amelyek egy emlékkiállításon jól bemutathatok lennének. Vagy olyan „exotikus” országok, mint például Albánia, amelyről alig tudnak valamit a látogatók, és amelynek népművészete szintén körvonalazható lenne azzal a több száz tárggyal, amellyel abból a régióból rendelkezik a múzeum. Az Európa-gyűjtemény ismeredenségének másik objektív oka, hogy kevés hazánkban az olyan néprajzkutató, aki Európa népeit, azok tárgyi kultúráját, népművészetét kutatná, de még az Európa-gyűjteményben dolgozó gyűjteménykezelő muzeológusok is évtizedeken keresztül finnugrisztikával foglalkozó szakemberek voltak. A nyilvántartással összefüggő kérdések közül a legsúlyosabb probléma a tárgyak pontos földrajzi meghatározása. Mint a többi nemzetközi gyűjtemény esetében is, az Európa-gyűjteményben is sok gondot okoz a következetlenség. Sajnos nem minden esetben van feltüntetve a tárgyak leírókartonjain vagy a törzskönyvben az ország, a megye, a járás, falu vagy ezek valamelyike híján az a földrajzi egység, táj, ahonnan a tárgy származik. így például sok lapp tárgy esetében a földrajzi megnevezés helyén mindössze annyi áll: „Lappföld”. De hogy emögött Norvégia, Svédország, Finnország vagy Oroszország van, nem tudni. Obi-ugor tárgyainkon is gyakran szerepel helymeghatározásként, hogy Északnyugat-Szibéria, azonban hogy ennek a kontinensnyi területnek melyik részéről származik a tárgy, nincs adatolva sem a törzskönyvben, sem máshol. De nem sokkal jobb a helyzet a nagy nemzetek tárgyaival sem, hiszen például Németország, Franciaország vagy Oroszország is túlságosan nagy ahhoz, hogy helymeghatározásként csak az országnév szerepeljen. Az olyan sajnálatos helymegjelölésekkel, mint Balkán, illetve Európa, már fentebb foglalkoztunk. „Ennek az a legfőbb oka, hogy a gyűjtemények leltárai, eltérően több európai múzeum nyilvántartásaitól, nem tartalmazták mindazokat az adatokat, amelyek a gyűjtést követően még rendelkezésre álltak. Utólag kell
