Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
II. A NEMZETKÖZI OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Kerezsi Ágnes: Európa-gyűjtemény
464 Kerezsi Agnes véletlen, hogy vásárlással jutott a múzeum újabb román tárgyakhoz az 1970-1980-as években is. Brassói női viseletét vásárolt a múzeum 1971-ben (ltsz.: 71.64.1-71.64.4), olténiai szőnyegeket és egy ikont 1979-ben (ltsz.: 79.106.1-79.106.3). Több alkalommal is adott el a múzeum számára romániai darabokat Nagyházi Csaba műgyűjtő, 1978-ban bukovinai román női ingeket (ltsz.: 78.106.8-78.106.13), 1979-ben egy ácsolt ládát, egy szekrényt és egy szőnyeget (ltsz.: 79.107.1-79.107.3). Szükséges lenne véglegesen kialakítani a bukovinai és brassói viseletdarabok besorolását, melyeknek talán a textilgyűjteményben lenne a helyük, hiszen az onnan származó anyag többsége ott található. Több szép olténiai szőnyeget,36 bőrből készült viseletdarabot37 vásárolt a múzeum az 1980-1990-es évek folyamán. Az Európa-gyűjtemény utolsó romániai tárgyai egy moldvai férfi bőrmelles 1993-ból (ltsz.: 93.106.1) és 4 moldvai viseletdarab ugyanebből az évből (ltsz.: 93.107.1-93.107.4). Ez utóbbiak 2 férfiing, 1 női ing, 1 női mellény és szoknya. Eladójuk Ambrus Gyula volt Sepsiszentgyörgyről. A múzeum 88 galíciai tárggyal rendelkezik, ezek kettő kivételével rutén hímzések, Tlumacsból, Jasloviecből és Bucsacból. Dorner Auréllal folytatott csere útján jutott hozzájuk a múzeum 1924-ben. A 86 rutén hímzésért (ltsz.: 125694-125779) két Hopp Ferenc által gyűjtött tárgyat adott a múzeum cserébe. A maradék 2 tárgy hímes tojás Drohobicból való, 1956-ban vette őket a múzeum Krasznai Istvántól (ltsz.: 56.56.1-56.56.138), a többi 134 magyar és 2 belgrádi hímes tojással együtt. Ausztriából meglehetősen vegyes anyaggal rendelkezik a múzeum. Érdekes módon a múzeum történetében egyeden célzatos gyűjtést sem hajtottak végre nyugati szomszédainknál. A tárgyak többsége vásárlás útján került múzeumba. Viszonylag sok közöttük a vallásos témájú tárgy. így például 1905-ben 27 áldozati szobrocskát vett a múzeum Stájerországból (ltsz.: 63599-63624), továbbá 3 szentképet (ltsz.: 100819-100820, 103069) és 2 keresztet (ltsz.: 103062-103063) 1912-ben Stolp Ferenctől. A 60 általa eladott, jórészt magyar textil mellett volt ez az 5 osztrák tárgy is. Sajnos közelebbi helymeghatározásuk nem szerepel sem a törzskönyvben, sem a leltárkönyvben. De vannak szentképek, amulettek abban a 40 darabból álló tárgycsoportban is, melyet 1905-ben vett a múzeum Wolgemuth Károly tanítótól (ltsz.: 58601-58640). Ezek Tirolból, pontosabban Ennebergből származnak, és találhatók közöttük cserépedények, dobozok, kések, lőportartók, kolompok, kannák és pipák. Ugyanezen gyűjtőtől már 1902-1903-ban is vásárolt a múzeum 39 tiroli tárgyat. Ezek egy része viseletdarab, például női öv, női sapka, női ingujjvég Bozenból, süvegek, téli bekecsek, bőrövek, sótartók, fésűk, bárdok, orsók, sarlók Tirol di Maróból. Ugyancsak tiroli az a bőr nadrágtartó, amit 1912-ben vásárolt a múzeum (ltsz.: 95853). Ugyanebben az évben vett a múzeum egy kakukkos órát is Tirolból (ltsz.: 116756). 1913-ban újabb 5 tiroli tárgyat vásárolt a múzeum (ltsz.: 104494-104498), melyek a következők: 1 mángorló, 2 mézeskalácsos henger, 2 mé- zeskalácsos forma. Igazán értékes darabok azok az osztrák bútorok, elsősorban szekrények, melyek Csilléry Klára meghatározása szerint feltehetőleg egy közös kultúrkörből kerültek ki, és igen ismert osztrák bútorkészítők munkái. A bútorok festettek és részben virágmintákkal, részben vallásos témájú képekkel díszítettek. Az első ilyen szekrényt 1911-ben vette a múzeum Grünblatt Benőtől (ltsz.: 94328). A törzskönyvi bejegyzés szerint az álló szekrény az osztrák határszélről származik. A többihez később jutott a múzeum. Egy láda (ltsz.: 65.5.15) és egy 36 Ltsz.: 85.14.1, 85.35.1-85.35.2, 87.81.1, 88.10.37. 37 Ltsz.: 82.81.1, 91.25.1-91.25.2, 91.42.1-91.42.2, 93.106.1.
