Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Selmeczi Kovács Attila: Átány-gyűjtemény
Alany-gyűjtemény 1997). Ebben a terjedelmes kötetben a gazdálkodás (növénytermelés és állattartás) tárgyain kívül különösen a konyhakultúra, a táplálkozás, az öltözködés és a lakás tárgyainak reprezentánsai kerültek közlésre (például edénysorozatok, öltözetelemek, bútorcsoportok). A kötetben publikált anyag azonban megközelítően sem meríti ki a tárgykészlet dokumentálását. A gyűjtemény nyilvántartása rendezett, minden tárgy rendelkezik leírókartonnal és utalócédulával. A gyűjtemény revíziója 1975-ben megtörtént, ez még nem mutat hiányosságot. Időközben azonban a gyűjtemény - hasonlóan a múzeum más anyagához - átköltöztetésre került a Könyves Kálmán körúti két raktárhelyiségből először Szentendrére, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum egyik kölcsönkért raktárépületébe, a kisebb tárgyak pedig a Kossuth téri múzeumba, majd a teljes anyagot egy évtizeddel később a törökbálinti raktárba szállították, ahol elhelyezése az osztatlan raktártér két szintjén valósult meg. A gyűjtemény egy csoportban maradt, csak a textil- és öltözetanyag került - állagvédelmi szempontból - a textil- és viseletgyűjteménybe. A gyűjtemény korábbi kettős felosztása (ólaskertek és lakóház felszerelése) szerinti elhelyezés Törökbálinton nem valósulhatott meg; a költöztetéskor a raktározási hely kijelölésénél a „maradékelv” érvényesült, azzal a szándékkal, hogy nagyjából egy csoportban maradjon az anyag. Ebből következően a raktártér középső polcrendszerének egy része jutott az Átány-gyűjtemény számára a közlekedésgyűjteménnyel megosztva. A gyűjtemény 1988-1989. évi elhelyezésekor valójában az esetlegesség érvényesült a tárgycsoportok sorrendjét illetően, ezen belül azonban a tematikus egységek kialakítására való törekvés is kirajzolódik a polcméretekhez való kényszerű igazodástól befolyásolva. Az egymással párhuzamosan, két külön egységben futó öt polcsoron sorrendben a következő nagyobb tematikus egységek dominálnak: építkezés, gazdálkodás (lószerszámok); házfelszerelés, bútorok; apró használati tárgyak, kerámia; konyhafelszerelés, edények; mécsek, órák, játékok. A különálló egységet képező szemközti, négyes tagolású polcrendszer viszont teljes egészében a gazdasági eszközök tárolását biztosítja (kézi eszközök, kosarak, gyékényedények, zsákok). A gyűjtemény meghatározott kutatási progA gyűjtemény jövője ramhoz kapcsolódva jött létre, és meghatározott monografikus feldolgozás keretében került publikálásra, értékelésre és elemzésre. Elsőrendűen egy sajátosan alföldi kertes település 1950-es évekbeli állapotát, gazdasági eszközállományát, háztartási, lakás- és öltözködési kultúráját hivatott dokumentálni. Az 1970-ben lezárult gyűjteménygyarapítást követően a tárgyállományban nem következett be változás. Az eddigi áttekintés alapján az Átány-gyűjteményt tudománytörténeti értékeire való tekintettel önálló gyűjteményként célszerű megőrizni a lehető legteljesebb tárgyállományával, megteremtve idővel annak feltételét, hogy az érdeklődő közönség elé is kerülhessen akár időszaki kiállítás, akár tanulmányi raktár formájában. Ebből következően értelmetlen és méltánytalan lenne a gyűjteményi anyag betagolása a tematikailag megfelelő más gyűjteménytárakba, még abban a formában is, hogy egybetartozó egységként vennék át és kezelnék, leszámítva a legjobban indokolt textilgyűjteményi elhelyezést. A gyűjtemény tudománytörténeti értékéből és muzeológiai egységéből adódó jellege ellentmond mindenfajta további bővítésnek, kiegészítésnek, pótlásnak. A múzeum akkor felel meg legteljesebben feladatának, ha az idestova három évtizede változatlan gyűjteményt - a maga tudománytörténeti egységében - igyekszik a legteljesebben megőrizni és hozzáférhetővé tenni a következő generációk számára is.
