Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Selmeczi Kovács Attila: Átány-gyűjtemény
megvásárlására. A munkaeszközök gyűjtése, ami Hofer Tamás feladatkörébe tartozott, valójában 1960 után öltött nagyobb méretet (Hofer 1979b; 1993). Ebből következően az 1961-1962-es gyűjtésben is nagy mennyiségű gazdasági munkaeszköz szerepelt. A beszámoló szerint viszont ebben az évben „áttértünk a házbelső: a szoba, konyha, kamra és padlás monografikus gyűjtésére, bár szórványosan már eddig is kerültek be e körbe vágó objektumok, főleg bútorfélék és viseleti darabok” (FÉL 1963b. 100). A házbelső tárgyai közül kiemelkedett egy diófából faragott kemencepadka, egy tányérn (tányértartó falikeret), dikó, tolóágy, függönytartó, fejődézsa és -szilke, kukoricapattogató rosta stb. A több száz darabot kitevő kerámia, főleg díszedény jelentős része úgy gyűlt össze, hogy 1962 februárjában a településen kiállítást rendeztek „Atány népművészete” címmel.5 A bemutató olyan sikert aratott, hogy a díszkerámiát tömegével hozták a helybeliek. Legnagyobb arányban a gyöngyösi edények vannak képviselve, utána a mezőtúriak, majd a gömöriek következnek. Az 1963. évi tárgygyarapodás 320 tételt tesz ki (ltsz.: 63.3.1-63.3.320), amely túlnyomó részben konyhafelszerelés, viselet, bútor. Az 1964-1965. évi gyűjtés 1965-ben került beleltározásra, ami 860 tételt eredményezett (ltsz.: 65.140.1-65.140.860). így az Átány- gyűjtemény már meghaladta a 3000 darabot, ami rendkívüli zsúfoltsággal járt együtt a Könyves Kálmán körúti múzeumépület egyetlen raktárhelyiségében. 1965 őszén a régi mellé még egy helyiséget kapott a gyűjtemény (ezzel függ össze a kétévnyi gyűjtött anyag együttes be- leltározása). Ebben és a következő évben került sor a két helyiségben a gyűjtés szempontjaihoz igazodó tárgyrendezésre: az egyik raktárban az ólaskert felszerelését és a gazdasági eszközöket, a másikban a lakóház anyagát helyezték el. Az 1965. évi gyűjtési beszámoló szerint „az Átány Gyűjtemény jelen állapotában hiteles képet adhat a község tárgyi világáról, a tárgyféleségekről” (Fél-Hofer 1966b. 312). A gyűjtők szerint az állomány kiegészítése két úton haladt: a faluban folytatott gyűjtés továbbra is felszínre hozott új formai vagy funkció szerinti tárgyváltozatokat; a másik út az összefüggő tárgyegyüttesek megszerzését jelentette. A különböző paraszti üzemtípusokhoz kapcsolódó felszerelések lényeges eltéréseket mutatnak, ezek a legösszetettebb természetes egységek, ezért a kiegészítő gyűjtés hangsúlyt helyezett az eltérő munkaszervezetek, családstruktúrák érzékeltetésére is oly módon, hogy az egyes szerszámféleségekből annyi példányt hoztak a múzeumba, amennyit a család tagjai egy időben használtak. Ennek a gyűjtési időszaknak az egyik kiemelkedő eredménye egyetlen háztartás, „a 96 éves korában elhalt Orbán Samuné több, mint 160 tárgyat számláló tároló, főző-sütő, tálaló és díszedény készlete” (Fél-Hofer 1966b. 316). Több kiemelkedően szép bútor, számos gazdasági eszköz és több, eddig ismeretlen tárgy (szénapárna, hálólóca) került még a gyűjteménybe. 1966-1967-ben csak kisebb számú viseleti darabbal (8 és 24 tétel) gyarapodott a gyűjtemény (ltsz.: 66.135.1-66.135.8, 67.129.1-67.129.24), viszont 1968-ban újabb jelentős tárgygyűjtés valósult meg (427 tétel, ltsz.: 68.9.1-68.9.19, 68.205.1-68.205.408), ami azzal állt összefüggésben, hogy ekkor készült a Koppenhágában megjelenő eszközmonográfia (Fél-Hofer 1974). A jobbára kiegészítő, tárgysorozatokat eredményező gyűjtés anyaga nagyobb arányban a gazdasági munkaeszközökre és felszerelésekre irányult (rosta, csépek, kosarak, ásók, kapák stb.). Emellett a lakáskultúra és a viselet tárgykörben is tovább gyarapodott a gyűjtemény. 1969-ben néhány darabos (ltsz.: 69.10.19.1-69.10.19.2, 69.37.1-69.37.5), 1970-ben viszont jelentősebb (164 tétel, ltsz.: 70.140.1-70.140.155, 70.168.188-70.168.194.2) 5 A gyűjtemény anyagából egyéb kiállítás nem készült.
