Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Szacsvay Éva: Egyházi gyűjtemény
414 SzacsvavÉva alkalmi polcokról kapták meg a gyűjtők, később a Mária-házakba kerülve újra megbecsült tárgyakká váltak, utolsó „állomásuk” a párhuzamos elrendezésű enteriőr sublótja, illetve a szekrény teteje volt. A Mária-házak leginkább az északi katolikus palócság és a nyugat-magyarországi katolikus magyar parasztság körében váltak kedvelné. Korai manufakturális termék volt az üvegkép, amely a múlt század utolsó harmadában lett népszerű az északi palóc és a nyugat-magyarországi katolikus falvakban. E területeken az üvegképek elterjedése az ekkorra kivirágzott falusias szlovák vagy cseh háziiparnak köszönhető. A magyarországi szerbeket és románokat szerb és román üvegképfestő centrumok látták el. így e tárgyi gyűjtemény gazdagon képviseli a magyarországi ortodox katolikus műhelyeket, a szlovák evangélikus és katolikus műhelyeket, míg a korszak első hullámában, a 18. század végén, a 19. század első felében Magyarországra eljutó üvegképek osztrák és bajor műhelyek termékei voltak. A magyarországi képhasználatban az alföldi katolikus magyarság szívesen vásárolta a nagy tömegben készült délcseh tükörképeket, melyek piaca Kalocsa és a környékbeli tanyák, Szeged és környéke, valamint Békéscsaba környéke volt. Az etnikai sokszínűség nemcsak a házak berendezéseihez szükséges szakrális tárgyak, hanem a templomok maradványaiban is megjelenik; nagyobb mennyiségben őrzünk ortodox templombelsőrésze- ket, ikonosztázionokat és ikonokat, ortodox táblaképeket, görög katolikus templomi maradványokat, amelyekhez sok kiegészítő tárgy is tartozik: templomi kenyérpecsételők, gyertyatartók, csókkeresztek, templomi támaszkodóbotok és ikonok. A gyűjteményben a református magyarság kegyességi életét a dolgok természetéből következően éppen a templomi berendezések maradványai dokumentálják; néhány Biblia, Zsoltár, faragott zsoltárszorító, persely, zsoltármutató tábla, valamint későbbről nyomtatott kegyességi olvasmányok, képek, úgynevezett igés táblák jelzik egy kegyességi irányzat hatását az otthoni ájtatosság megújulására. A gyűjtemény etnikai sokszínűsége tehát megfelel a századforduló etnikai, vallási helyzetének, követve annak arányait is. (Mivel a templomok berendezései egyenként kerültek beleltározásra, és esetenként több száz tárgyat is tartalmaznak, a tárgyak darabszám szerinti vizsgálata etnikumokra vonatkozóan megtévesztő lehet. Például az ortodox templombelsők - töredékeikkel, faragványaikkal - a gyűjteményi anyag harmadát is elérik, holott valójában kb. 4-6 templomból valók.) Időbeli arányok, technikai megoszlás A tárgyak egy jelentős része 18. századi (30-40 százalék), és néhány korábbi (16-17. századi) tárgy is található. Egy másik nagyobb rész (30-50 százalék) a 19. század utolsó harmadából és a századfordulóról származik, és csak egy kisebb korpusz (10-15 százalék) a 20. századi anyag. A tárgyak nagyobb része manufakturális, illetve korai gyári sokszorosítású tárgy, a változásokat elsősorban az egyéni használatú búcsús tárgyakon és a kis szentképek, emlékképek műfajában lehet jól regisztrálni. Őrzünk asztalos-festő, templomi ikonfestő, fametsző, rézmetsző munkákat, a mézeskalácsosok viaszmunkáit, viaszöntésű képpel készült női kolostormunkákat (melyek pergamenképecskékkel, később selyemre festett képekkel, színezett metszetekkel, gyönggyel, rézspirálokkal és -szálakkal, ezüst- és aranyfonallal, hímzéssel és applikációval készültek, úgynevezett polion munkák) üvegképeket, fafaragó mesterek munkáit: kereszteket, szobrokat, kálváriákat, reliefeket. Az egyházi gyűjteményben található a múzeum korai tárgyainak egy része. Az 1526-os ádámosi templom mennyezete vagy a 16-17. századból származó, templomi erede
