Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Szacsvay Éva: Egyházi gyűjtemény
hiányt (kutatásuk is csak napjainkban kezdődött, lásd POZSONY 1997a; 1997b) mára már egy jellegzetes és sajátos moldvai tárgyegyüttes (képek, keresztek, amulett stb.) pótolja. Szintén 1992-ben egy mezőkövesdi hagyatékból kerültek a gyűjteménybe könyvek, kis szentképek, iratok, különféle levelek, brosúrák (ltsz.: 92.17.2-92.17.12, 93.36.6- 93.36.10), textíliák és különféle háztartási eszközök mellett. 1994-ben kalotaszegi viseletes szobrok, a korai bánffyhunyadi faragóiskola termékei (ltsz.: 94.24.1-94.24.2) kerültek megvásárlásra, kiállításrendezéssel kapcsolatos előmunkálatok eredményeként. Az egykor Szegeden élt Reit- zer család hagyatékából egy református festett mennyezettábla töredékét (Tákos) és egy fü- zesmikolai, 18. századi üvegképet vásárolt a múzeum. 1991 és 1997 között műgyűjtőktől 23 darabbal gyarapodtak az üvegképek. 1997-ben került beleltározásra a Rudnyánszky István hagyatékából megvásárolt, 159 darabból álló üvegkép- és szakrális tárgyegyüttes (ltsz.: 97.11.21-97.11.180), amely Európán kívüli (indiai, kínai, észak-afrikai) és nyugat-európai (spanyolországi) üvegképeket egyaránt tartalmaz. Egyedi darab egy bajor „burított üveg”, egy 18. századi viaszszobor és hiánypótlónak számítanak a vászonra festett szerb ikonok. 1970-től 1997-ig az évenkénti tárgygyarapodást az 1. számú táblázat összegzi, melyből látható, hogy az egyházi gyűjtemény gyarapodásában kiemelkedő utolsó időszakban, 1989-től 1997-ig 1122 tárgy került a gyűjteménybe; ez harmadrésze az egész anyagnak, ha a 11 ezer darab kis ájtatossági képet külön vesszük. A népi vallásosság tárgyainak gyarapodási üteme ebben az időben megfelel a téma kutatásában megmutatkozó fellendülésnek. A tárgyak feldolgozásának különféle szintjei valósultak meg már az 1970-es évek végétől, kiállítások (ezekről később részletesebben szó lesz) és katalógusok, valamint tudományos dolgozatok, publikációk (például Szacsvay 1982; 1991; 1993b; 1993c; Varga 1969; 1973; 1979a; 1979b; 1982; Verebélyi 1993a. 101-107) formájában. A K. Csilléry Klára által létrehozott szakkataA gyűjtemény Struktúrája lógus vegyesen alkalmazta a tárgyak műfaji és funkcionális tulajdonságait, és így egy összetett, jól használható mutatórendszer alakult ki (lásd 2. számú táblázat). A gyűjtemény tárgyainak használat szerinti rendszere a szakmutató rendszerében rejtve megtalálható, mégis a 3. számú táblázatban bemutatom, hogyan épül fel az anyagban a népi vallásosság gyakorlatának megfelelő struktúra. A gyűjteményben a kis ájtatossági képeket külön kezelve 61 százalékban az otthoni, egyéni, családi ájtatosság tárgyait találjuk, 22 százalék a templomok berendezéseihez és a templomi, búcsús szertartásokhoz kötődő tárgyak aránya, 17 százalék azoknak az aránya, amelyeket ugyan az otthonokban őriznek, de használni a templomban és otthon is szoktak. Műfajok szerinti bontásuk a művészettörténet kategóriái szerint történt, a tárgyak egy kis hányada a szertartások különféle kellékei; ezek az iparművészet, az egyházművészet területeihez tartoznak, annak provinciális vagy sokszorosított, olcsó változatai. A zsidó vallási tárgyak lényegében az otthoni szertartások kellékei, műfajilag szintén az iparművészet tárgyköréhez köthetők. Ennek az aránynak a kialakulását meghatározza az, hogy templomi berendezések csak kivételesen kerülnek ki a templomokból. A múlt század végi templomépítési, illetve -felújítási hullám után már csak alkalomszerűen került ki egy-egy szobor vagy kép, más tárggyal történő csere vagy romlás (esztétikai látványként) miatt a templomból, adataink szerint sokszor kápolnák vagy a népi kegyesség otthoni oltáraihoz ajándékként. In412 Szacsim Eva
