Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)

I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Szűcs Alexandra: Szokás- és játékgyűjtemény

386 Szűcs Alexandra

mutató terjedelmes elemző tanulmány Ernyey József tollából (Ernyey 1907b). Hasonlóan alapos a szöveges melléklettel rendelkező Zsuzsanna-játék bemutatása (Ernyey 1906). Ernyey amellett, hogy maga is írt, a néprajzi gyűjtők által beküldött cikkeket gyakran kommentálta az írás után (Ernyey 1907a; 1910), így Hajnal Ignác legénybíróságokról készített alapos leírását (Hajnal 1910). Az aprószentek napi korbácsolás a témája Timkó György rövid szokásleíró cikkének is (Timkó 1904). A gyűjtő, Kocsis István egyszerű szövegközlése (Kocsis 1907) után pedig ugyancsak ő irt magyarázó szöveget (Ernyey 1907a). Szövegekkel és kottával jelentette meg Semayer Vilibáld az általa gyűjtött rézbányái és szolnok-dobokai turka- járás leírását (Semayer 1902c; 1903a), csakúgy mint az eperjesi karácsonyi játékot Tarczai György írói néven publikáló gyűjtő, Divald Kornél író, műtörténész (Tarczai 1904). Semayer cikkénél alaposabb Schmidt Tibolt tanulmánya, szintén a turkajárásról, mely a konkrét szokást elemzi részletesen (Schmidt 1910). Ennél rövidebb és vázlatosabb Czárán Gyula cikke, szintén a turkajárásról (Czárán 1901). Általában az mondható el ezekről a publikációkról, hogy nem a tárgyakról magukról szólnak, hanem azt a szokást ismertetik, melyben azokat használták. Forrásértékük ingadozó színvonaluk ellenére is felbecsülhetetlen. A leltározás során ugyanis ezek az adatok elvesztek, csak a későbbi kartonállomány-rendezések alkalmával egészültek ki leírásaik, éppen e munkák alapján.

A 19. század végi, 20. század eleji publikációk között sok szól a tojásokról, ám a múzeumi gyűjteményt gyarapítók közül nemigen ragadtak tollat. Rövid tudósítást olvashatunk Kovács Antaltól, aki az általa beküldött húsvéti almák és narancsok készítésének/készít- tetésének körülményeit meséli el (KOVÁCS 1903). Főként az 1903-as gyűjtésre támaszkodva írt összefoglaló igényű munkát Beluleszkó Sándor (Beluleszkó 1905a). A múzeum által indított kiadványsorozatok közül a Magyar népművészetben jelent meg Györffy István hímes tojásokról szóló ismertetése, mely azonban tartalmilag nem tesz hozzá semmi újat a korábbi kutatásokhoz (Györffy 1925a). Jelentősége abban áll, hogy illusztratív formában ez a kiadvány mutatta be egy helyen az egyes vidékek mintakincsét. (A könyvben szereplő rajzoknak kb. a fele készült a gyűjteményben található tojásokról.)

A gyermekjátékok tekintetében hasonlóképpen gazdagok a Néprajzi Értesítő első évfolyamai. Ezek a közlések tárgycentrikusabbak. Elsősorban a játékok anyagát, készítésének módját, használatát írják le. Ezek közé tartozik H. Gabnay Ferenc fotókkal, rajzokkal, kottával illusztrált nagyon alapos Írása, melyben négy helyszínen (Buda, Ung völgye, Balaton- szemes, Fiumei-öböl) végzett gyűjtéseinek eredményét összegzi (Hathalmi Gabnay 1903). Az első három gyűjtés anyaga került a gyűjteménybe. Gabnay cikkétől inspirálva Hajnal Ignác torzsai játékgyűjtéséről szóló írását küldte el (a játékokkal együtt), melyben néhány ügyességi játék szabályát és néhány énekes körjáték szövegét is ismertette (Hajnál 1906a). Mindketten olyan tárgytípusokkal is foglalkoztak, melyek később általában elkerülték a gyűjtők figyelmét, ilyenek például a papírhajtogatással készült játékok. Gönczi Ferenc monográfiájának kiadása előtt külön dolgozatban ismertette játékgyűjtését (GÖNCZI 1912), melyet azután szinte szó szerint beemelt könyvébe (Gönczi 1914). Az itt felsorolt munkák mindegyikére az jellemző, hogy egy település, vidék, tájegység lehetőség szerint legtöbb játékszertípusát bemutassák. A hármuk által gyűjtött tárgyanyag ezekkel a publikációkkal kiegészülve a gyűjtemény egyik legjobban feldolgozott együttesét alkotja.

A Jankó János óta meghonosodott tájegységi monográfiák egyik, éppen Jankó által írt példányában a keszthelyi céh működésével együtt a céhzászló leírása jelent meg (Jankó 1902a). A másik klasszikus műben, Gönczi Ferenc Göcsej-monográfiájában természete-