Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Szűcs Alexandra: Szokás- és játékgyűjtemény
380 __Szűcr Alexandra tárgyainak darabszámával (A Néprajzi Múzeum tárgyrevíziójának eredménye. Kézirat a Nyilvántartási Osztály irattárában) láthatjuk, hogy a szokás- és játékgyűjtemény egyike azon gyűjteményeknek, amelyekben a legnagyobb mérvű volt a pusztulás. Az 1981-es hiánylista az 1950 és 1981 közötti időszakot figyelembe véve 80 darab tárgy (52 darab hímes tojás, 14 darab szokástárgy, 14 darab gyermekjáték) hiányát jelenti. Ezek egy része a jegyzőkönyv szerint már Györgyi Erzsébet gyűjteményhez kerülésekor sem volt meg, néhány darab a költözés során veszett el, néhány pedig kiállításokon. A gyűjtemény jelenlegi összetétele Tárgycsoportok A szokás- és játékgyűjtemény két nagy tárgy- csoportot foglal magában: a gyermekjátékokat és a különböző szokásokhoz kapcsolódó tárgyakat, az utóbbiakon belül a külön gyűjteménynek is tekinthető himes tojásokat. A gyűjtemény rendelkezik a népi gyógyításhoz, illetve a néphithez kapcsolódó tárgyakkal is. Ezek száma azonban nagyon csekély, így e dolgozatban mindig a szokástárgyakhoz sorolódnak, csakúgy mint a tanuláshoz szükséges eszközök a gyermekjátékokhoz. A gyűjtemény tárgycsoportjainak bemutatásakor a gyűjteményi tematikus mutatókra hagyatkoztam. Ezt elsősorban az indokolta, hogy egy ettől eltérő szempontok szerinti csoportosítás hosszabb munkát igényelne. Másrészt ezek gyakorlatilag követik a tudományban elfogadott csoportokat is. A gyűjtemény két nagy állománya funkció alapján szerveződött, azon belül pedig különböző elveknek megfelelően épül fel. Bizonyos tárgyak beosztása azonban sok esetben kérdéses, mivel mindkét csoportba tartozhatnak. A továbbiakban ismertetésre kerülő (illetve az adatsorok készítése során használt) csoportosítás tehát inkább formális, sok esetben nem tudja figyelembe venni a többjelentésű, többféle funkcióban is használt tárgyak sajátosságait. (A nagy változatosság miatt a tárgytípusokat csak felsorolni tudom e helyen.) A gyermekjátékok mindkét nagy csoportja: a játékszerek és játékeszközök is megtalálhatók a gyűjteményben. (Társasjátékokból egy hiányos darabunk van csupán.) A játékeszközök közül a sportoláshoz szükséges tárgyakból csak néhány darabbal rendelkezünk, ezek a szánkó, korcsolya, síléc. Ennél több darabunk van az ügyességi játékokhoz szükséges tárgyakból, melyek a következők: bigék, mancsozók, labdák, pörgettyűk, golyók, kapókövek, botok, jojók, csigák. Többségük az úgynevezett eszközös vagy eszközkészítő játékok tárgyai közé tartozik. A gyűjteményen belüli tematikus mutató a játékokat az egyébként létező tárgycsoportok szerint tartotta nyilván, azaz szinte a tárgyi néprajzi felosztásnak megfelelően (például földművelés, állattartás, közlekedés, építkezés, bútorok, ruhadarabok stb.), ezen belül pedig kisebb, hasonló elvek szerint rendeződő csoportokban (a bútoroknál például székek, asztalok stb.). A felosztás rendező elve tehát annak a gondolatnak a jegyében történt, hogy az eszközös játékok elsősorban utánzó játékok, és a felnőtt világ tárgyrendszerét képezik le. Ennek a tárgyrendszernek a felépülése pedig elsősorban formai jegyek alapján történt. Ettől a rendszertől különálló, kisebb csoportot képeznek a tanulás eszközei: palavesszők, palatáblák, tintatartók, könyvek, füzetek, tábla, iskolatáska, mely arra utal, hogy a gyűjtemény ebből a szempontból általában a gyermekélet tárgyainak gyűjtését is felvállalta. Ugyancsak külön csoportot jelentenek az állat- és emberalakok, főként babák, ezeken belül még külön csoportot a népviseletes babák, melyek mindig a játékok között szerepeltek, ám
